Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Bogdán László: A csoda
Bogdán László A csoda A nyolcvanéves Gálfalvi Zsoltnak Hittem vigyáz ránk, velünk az Isten, erről még soha nem beszélhettem, mert mégis kinek, mit mondhattam volna? véget ér minden hős lovagi torna egyszer. Elanyátlanodott árva, átpattanhatok-e odaátra? Az utcasarkon rózsával várakoztam a lányra, kivel betelni sose tudtam, mégis elment, túl hamar itt hagyott, Bologna előtt karambolozott. És felhangzott az ördög kacagása derengett előttem égi mása, s barátaink is, tudod, egyre többen tűntek át a seholba. Nem hihettem hogy pontosan én, kivétel lehetek, hát mondtam a végtelen verseket. A földön éltem s lassan felderültem - így Márai, libegve égi fényben, de így van-e és felderülhetünk, mikor pocsékba züllik életünk? Előttünk kanyarog a lövészárok. Csodára nem, csak égi kegyre várok! Láthassam végre, mi van odaát, megleli-e ki-ki feladatát? Miféle rend vár a másvilágon? Krúdy is írta az élet álom. csak mindig legrosszabbkor ébredünk fel. telítve az éj már félelemmel, 3
