Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Rigó Róbert: Kecskemét szovjet megszállása - Damó István grafikái
A rendőrök alig tudták lecsillapítani a csirkeforradalmat.''17 A nagy élelmiszerhiányt, fűzi tovább a szót Kemény, ugyancsak megsínyli az emberek egészsége. 1943 januárjában Kemény már tudni véli, hogy: „Rengeteg embernek van bél- és gyomorfájdalma a kenyértől. Úgy megfekszi a gyomrot, mint a sár vagy a kő. Nehéz tőle az ember, égeti, csavarja, nyomja a gyomrot a furcsa kenyér, nem lehet tudni, hogy miből készítik. "18 Az utóbb mondottakkal éles kontrasztban áll kevesek dőzsölése, melynek hírére mindenki érzékenyen kapja fel a fejét. Az ő féktelen jómódjukat is a virágzó feketepiac teszi lehetővé. „Ilyen viszonyok tudatában [...] különösen érdekes az a vacsorái ételsor, melyet az M. és M. cég fiatal tulajdonosa tálaltatott fel e hét elején sváb-hegyi kastélyában."19 A kiskereskedőket is magával ragadja az ekkoriban elharapózó gátlástalan korrupció hevülete. Ennek beszédes példájaként veti papírra 1942-ben Kemény egyik személyes élményét. „A tejcsarnokosnő csak azokat a régi vevőit szolgálja ki, akik ajándékokkal kedveskednek neki. Feleségem egy csinos tavaszi ruhára valót adott neki. Az asszony másnap visz- szaküldte, kevesellte a 30 pengős ajándékot. El van kényeztetve. A megszorult vevők - akikkel nyers és goromba - drága selymet, finom szövetet, fehérneműt, gyűrűt, karkötőt ajándékoznak neki. Mindezt, hogy naponta egy liter tejet, hetenkint 5 deka vajat kapjanak."20 Mindez eltörpül azonban a feketepiac mérhetetlenül nagy hatalmához képest, ami már a jegyrendszer bevezetésének másnapján jelentkezett. „A Garay téren, szól a bejegyzés 1942-ből, vidéki asszonyok és férfiak árulják a jó házikenyeret, 1 pengő 80 fillérért adják kilóját. Nem is titokban, dugdosva, egész nyíltan. [...] Eddig csak 1,20-as és 1,50-es kenyérről hallottam, amit borzasztó titokban árultak egyes pékek.''21 1943-ban pedig mondhatni általános tapasztalatként adja tudtunkra Kemény, hogy „az élelmezés kérdésének nehézségeivel versenyt nő a feketepiac és versenyt szaporodnak az uzsorás feketeárusok. Munkások, alkalmazottak tömegesen hagyják ott helyüket, hogy élelmiszerekkel uzsoráskodjanak. Hihetetlen haszonra dolgoznak, s néhány hét alatt többet keresnek, mint a gyárban két-három év alatt. "21 Jóllehet óriásira duzzadt az infláció, és maga az árukínálat is felettébb szűkös: „Mégsincs panasz, mert mindenki feketézik"- kommentálja a helyzetet Kemény.23 Ami persze így nem feltétlenül igaz, jól kifejezi azonban az emberek akkori hangulatát, már ami a feketepiac korabeli mindenhatóságát illeti. „Az egész város tele volt ma avval a hírrel" A háborús hétköznapokat döntően befolyásoló, azt szinte minden tekintetben átjáró szűkösség, vagyis az élelmezési mizéria mellett nem kevésbé szembetűnő a világban való hiteles tájékozódás akkori nehézsége. Különösen sok akadályba ütközik a friss, egyszersmind megbízható információk beszerzése az embereket közvetlenül érintő fontos dolgokról. Általános tapasztalat szerint informálisan, szóbeszéd révén lehet csupán a hírekhez hozzájutni a fontos eseményeket illetően. A hírhiány, az akut információhiány körülményei között szükségképpen előtérbe kerül a személyes kommunikáció, melynek eredmé17 Uo. 153. 18 Uo. 273. 19 Uo. 153. 20 Uo. 78. 21 Uo. 68. 22 Uo. 393-394. 23 Uo. 397. 87
