Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 4. szám - Rigó Róbert: Kecskemét szovjet megszállása - Damó István grafikái

és hitelesek a feljegyzések. Ezt megelőzően néhány szót ejtek azonban a napló szerzőjéről, akit 1945 januárjában a nyilasok a saját villája udvarán öltek meg. Kemény Simon költő, író és kritikus volt: kezdetben A Hét, majd az Új Idők, végül a Nyugat munkatársaként dolgozott (az utóbbiba kritikákat írt), de volt színházi dramaturg és Az Est lapok újságírója is. A harmincas évek végén Kemény elvesztette újságírói állását, mert katalizált zsidónak számított. Költői kvalitásait az irodalomtörténet-írás is számon tartja; korai verselését impresszionistának minősíti (különösen Baudelaire hatott rá nagy erővel), a későbbi líráját pedig a tragikus életérzés kifejezőjeként értékeli.10 11

Amikor történeti forrásként fordulunk Kemény Simon naplójához, nem elsősorban az író, az alkotó értelmiségi identitása áll érdeklődésünk homlokterében, hanem főként az, ami az átlagember tapasztalati világát jeleníti meg a naplóban. Jóllehet az ott olvasható feljegyzések egy intellektuálisan érzékeny ember megfigyeléseit, érdeklődési irányát és egyes kérdésekről vallott felfogását szólaltatják meg. Arra a kérdésre keressük e napló segítségével a választ, hogy mi volt az, ami elsősorban és jellemző módon foglalkoztatta a kor emberét a mindennapok szürke világában, és milyen tárgyi és gondolati életvilág szabott határt napi életrutinjának. Minden, amit Kemény a naplóban erről ír - bizonyos határok között -, reprezentatívnak számít az akkori élet átlagára nézve. Úgy vagyunk tehát az ő történelmi tanúságtételével, ahogyan Carlo Ginzburg volt A sajt és a kukacok című munkája történelmi hősének, az eretnek világképet kigondoló és terjesztő molnárnak a bíróság előtt tett vallomásaival. Ginzburg szerint Menocchio híven kifejezte saját korát és azt a társadalmi csoportot, amihez közvetlenül tartozott; az inkvizíció előtt tett tanúvallomásaiban hitelesen érzékeltette a korabeli mindennapi életet, az akkori gondolkodásmódot és mentális beállítottságot. Menochio - szól Ginzburg - „egy középszerű, önmagában nem különösebben jelentős személyiség - aki éppen ezért reprezentatív - mikrokozmoszként foglalja magában azokat a vonásokat, melyek egy meghatározott történelmi időszak valamely társadalmi rétegére jellemzőek, legyen az a XVII. századi osztrák nemesség vagy angol alsópapság. "n így tekintek én is Kemény Simonra, midőn tágabb társadalmi érvényt tulajdonítok az 1942. január 1. és az 1944. március 19. között általa vezetett naplóban foglalt feljegyzéseknek.

Négy témára figyelek a következőkben, (1) az élelembeszerzés, a közellátás, és vele összefüggésben a feketepiac kérdésére; (2) az információáramlás akkoriban jellemző vonásaira, főként a híresztelés és a rémhír szerepére a korabeli életben; (3) arra, hogy mit jelentett a „zsidókérdés" és annak korabeli, ismert megoldása a kikeresztelkedett Kemény Simon számára; végül (4) arra is kitérek, hogy milyen új mentalitást vélt Kemény felbukkanni a háborús események eredményeként, és mi történik ezekben az években a nyilvános polgári életben.

„Az élelmezés egyre nagyobb gond"

A háborús hétköznapok mondhatni kulcskérdése, Németország (és Svájc) kivételével szerte Európában, hogy milyen úton-módon biztosítható a korábbi fogyasztási életnívó fenntartása, hol és milyen áron szerezhető be az élelem, és mihez (hogyan) lehet hozzájutni. Mindez annyira magától értetődő, hogy nem is igényel hosszasabb bizonygatást. Sokkal több és alaposabb figyelmet kíván annak - megbízható dokumentumokon nyug10 Béládi Miklós - Bodnár György, szerk.: A magyar irodalom története 1905-től napjainkig. Gondolat, Bp„ 1967. 216-217.

11 Carlo Ginzburg: A sajt és a kukacok. Egy XVI. századi molnár világképe. Európa, Bp., 1991. 20.

85