Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1. szám - Füzi László: Az idő keresése

elgondolásnak a kialakításában nyilvánvalóan része volt a kor művészetfelfogásának, művészetfelfogást mond, s nem irodalomfelfogást, mert már önmagában az is beszél a korról, hogy az irodalmat nagyobbrészt azonosították a művészettel, mintha fontosabb és több lenne a többi művészeti ágnál, később látja majd, ezt a felfogást kiváló gondolkodók is vallották.

A művészeti ágak közül az irodalom számított a legfontosabbnak, az irodalomból pedig a forradalmi művek emelődtek ki, ennek megfelelően beszéltek állandóan az irodalom társadalmi szerepvállalásáról és forradalmiságáról, nyilvánvalóan elképesztő leegyszerűsítéssel, s nem minden aktuálpolitikai célzatosság nélkül. Petőfi, Ady és József Attila életműve állt minden oktatás középpontjában, így az ő nyiladozó irodalmi érdeklődése is az életművük irányába fordult. A központi irányítás alá kerülő érdeklődésének mégis volt egyéni színezete, talán azért, mert az iskolai tankönyveknél már diákkorában is többet olvasott.

Babits mondja, felejthetetlenül: „A Kor lelkét az írástudókban kell keresni. "* Igaz, egy másik írásában azt mondta, hogy a divat a kor lelke, de azt is mondta, hogy „a nagy költőknek külön lelkűk van."** O a kor lelkét még az irodalomban kereste, másképpen, mint Babits vagy Babits irodalomra figyelő kor társai, másképpen és más irodalomban, de mégis az irodalomban.

Érettségi dolgozatában Petőfi Sándor Egy gondolat bánt engemet című verséről írt, ahogy már említette, egy előző nap olvasott tanulmányt felelevenítve. Egyetemistaként Lukácsy Sándor előadását hallgatta Petőfi forradalmiságáról, a kitűnő előadó Az apostol szőlőszem-hasonlatát és A XIX. század költői című vers sajátos feltételrendszerét elemezte: „Ha majd a bőség kosarából / Mindenki egyaránt vehet, / Ha majd a jognak asztalánál / Mind egyaránt foglal helyet, / Ha majd a szellem napvilága / Ragyog minden ház ablakán: /Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, / Mert itt van már a Kánaán!" Petőfi prózai írásait olvasva maga bukkant rá ezekre a fantasztikus sorokra: „Évek óta csaknem kirekesztőleges olvasmányom, reggeli és esteli imádságom, mindennapi kenyerem a francia forradalmak története, a világnak ez uj evangyélioma, melyben az emberiség második megváltója, a szabadság hirdeti igéit. Minden szavát, minden betűjét szivembe véstem, és ott benn a holt betűk megelevenedtek, és az élethez-jutottaknak szűk lett a hely, és tomboltak és őrjöngtek bennem. ”***

Az érettségire és a felvételire Király István igaz, akkor még csak kétkötetes, de mégis hatalmas monográfiájából készült fel, s bár a kétmeggyőződésű forradalmiság gondolata nem győzte meg, Ady forradalmisága magával ragadta. Sokszor mondta magában A márciusi Naphoz című vers sorait: „Mert a világ siet s most kerül dűlőre: / Érdemesek vagyunk életre s jövőre? / Büdös úr-szag, pénz-szag sehol így nem kábít, / Minden: változásért és újért kiált itt. / S ha papok tömjénjük gőgösebben rázzák, / Mindezek halálos sorsunk magyarázzák: / Petőfi szavánál van szükség jobb szóra: / Mindent meg- látóra, mindent fólrugóra. / E fényes Március csatasorba állít: / Végre talán eljut bús Magyarországig." Egyetemista volt, amikor a a szegedi antikváriumban rátalált az Ady által válogatott Petőfi-verseket tartalmazó elegáns kötetre, azonnal megvásárolta.**** A kötet elején (elüljáró írásként) Ady Piros és fekete című írása áll, ma is érzi a borzongató érzést, amelyik elfogta a következő sorok olvasásakor: „ Úgy válogattam össze Petőfi Sándor

49