Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1. szám - Füzi László: Az idő keresése

s akkor mindenki választhatott volna, hogy akar-e maradni, avagy mégis kilép az otthoni világból.

Szomorúan mondja, az életnek az adott korban megkívánható méltósága hiányzott akkor is, s számos esetben hiányzik ma is.

*Lám, az organikusság utáni vágy ismét előkerült.

15.

Ma már lát valamit, talán nem is keveset abból, amivel ez a vágyott új élet megajándékozta.

Ha hű maradna a szükségszerűség gyerekkorában talán túlságosan is sűrűn hallott jelszavához, akkor erősen ragaszkodna mindahhoz, amire szülei-nagyszülei világától elszakadva ebben az új világban rátalált.

Ha a visszatérést választaná, akkor fényévnyire kerülne a mai világtól. Azt mondja, hogy a maga számára kialakított értékrenddel sem családi, sem szellemi vonatkozásban nem élhette volna meg otthon vagy egy másik faluban úgy az életét, ahogyan eddig sikerült megélnie azt.

De azt is látja, teszi hozzá az előző mondatokhoz, amit azzal, hogy ebbe az új világba bekerült, a régiből elveszített.

S azt is el kell mondania, hogy ez az új, számára lassan negyven éve új világ semmiféle megpihenés, megnyugvás lehetőségét nem teremtette meg.

Ennek kapcsán érzi, hogy a mélypontot még nem érte el.

Mostanra megteremtett világa szétesik majd, előbb, minthogy bármi is egésszé állna össze abból, amiért eddigi életében dolgozott. Gyermekeik már most, szinte még csak az indulásukkor elszakadtak attól a várostól, amelyikben ők élnek, ugyanazt az utat járják már most is, mint amelyet ők jártak Ágival, olvasmányaiból nem építhet rendszert, mert a rendszerek mindenhonnét eltűnnek, írásai szükségszerűen torzók maradnak, mert nem találnak kapcsolódási pontokat mások munkáiban.

Nem tudja, még hány évig élhetik a mostani életüket, aztán a munkájukból is kiesve ketten maradnak a feleségével. Érzi, tudja, annak, aminek az eddigi életüket szentelték, nem lesz folytatása.

16.

Bármekkora organikus terek is nőttek volna ki otthoni világa körül, ő abból a világból mindenképpen kilépett volna.

Nem tudott volna olvasni, írni, gondolkodni abban a világban.

Nem tudott volna önmaga lenni, mert a közösség szinte minden pillanatban ránőtt az életére.

Azt, hogy mit veszített az otthoni világból való kilépésével, ebből az újabb világból látja, akkor azt tudta, ilyen könyörtelenül és a kötődés ezernyi szálát átélve, hogy neki el kell jönnie onnét.

47