Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Filip Tamás: A képzelet látogatói; Fehéredik; Töprengés; Azonosság; Torokhangok; Esély; Mitől szédülök; Edzőterem: versek
Mitől szédülök Az őszi ég egy léghajóra szállt. Fent minden áll, lent minden rohan, első világháborús pattogó, szögletes menetben. Mintha fiitkosó árnyakat soroztak volna be egy csukaszürke regimentbe. Zeppelin-szivarra gyújtok, szipákolok, füst-könnyeim törölgetem kézfejemmel, édes mindegy mitől szédülök a bukdácsoló partokon. Kő-reggelimhez korán keltem, homok-ebédem elfújta a szél. kanalam nincs a sár-vacsorához. Jóllakom hát a szivar-meleggel, s ha végigégett, fáradt lavinaként dőlök vissza az óceánba. Edzőterem Kezdődik a vívólecke, lekapcsolják a villanyt. Miszlikbe aprít a félelem, de amikor kigyúlnak a fények, nincs egy karcolás se rajtam.
/
