Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Füzi László: Az idő keresése
Ha Pesten átszálltak, akkor mindig megnézte az útjába eső könyvesboltokat. Ha egyedül ment, akkor kiélte a vágyait, volt, hogy elment a Könyváruházba, ilyenkor eszébe jutottak az éjszakai pesti sétálások, időtöltések, amikor katonaként ment haza, s az utolsó Győr felé induló vonatot is lekéste. A Nyugati pályaudvarhoz közeli, a Szent István körúton lévő könyvesboltot mindig fölkereste. A Délitől két saroknyira is volt egy könyvesbolt, azt is mindig átnézte, Pécsen is mindig bement a városba, s kereste magának az új könyveket. Volt, hogy Pécsről is Pesten keresztül jöttek haza Kecskemétre, vonattal. Hosszú utak voltak ezek, kicsi gyerekekkel nagyon hosszúak, majdnem egy egész napot igénybe vettek. 23. Amikor kocsijuk lett, akkor Székesfehérvár felé mentek, onnét Győrnek, s úgy haza. Öt óránál hosszabb volt ez az út, Kispolskival. Amikor a Pestre vivő autópálya egyik fele elkészült, akkor már Pestnek mentek, keresztül a városon, általában csúcsforgalomban. Az út Győrben is keresztülment a városon, aztán jött még a 85-ös út a maga kanyarjaival, lassuló tempójával. Majdnem mindenütt párhuzamosan haladt a Győr és Sopront összekötő vasútvonallal, szárnyvonal volt ez a Bécs és Budapest közötti vasútvonalhoz. Ha lehet ezt mondani, az volt a 85-ös számú út is az 1-es úthoz, majd az Ml-es autópályához képest. Aztán elkészült a pálya másik fele is, majd az MO-s gyűrűnek a számukra fontos része, s a Győrt elkerülő autópálya-szakasz, így az utazási idő lecsökkent három-három és fél órára. Most építik az autópálya Győr és Sopron közötti szakaszát, azon gondolkodik, mire elkészül, már végképpen nem lesz kihez hazamenniük. Pécsre mindig az 52-es úton mentek, aztán a 6-os számún. Három óra volt kezdetben az utazási idő, ma ez valamivel kevesebb mint kettő és fél óra. Az M6-os autópályát nem használják, kikerüli a Mecseket, így az utazási idő ugyanannyi, mint amikor szép csöndesen keresztülmennek a Mecseken. Kedvelt családi játékuk volt a Ki veszi észre a tv-tornyot? című játék, a gyerekek figyelmét ez hosszú időre lekötötte. Bármerre jártak, mindig felidézte a közelben lévő irodalmi emlékhelyeket, megemlítette, hogy éppen kihez mehetnének be, ki hol lakik, mindenütt volt irodalmár ismerőse-barátja, aztán mentek mindig tovább az előre elhatározott útjukon. Soha nem vezetett, így Ági vezetett mindig. Első útjaikon Pécs felé még pihenőt tartottak, ma mosolyogva emlegetik ezt. Az általuk használt első autókban nem volt rádió, ezért mindig vitte magával a kisrádióját, a fontosabb híreket azon hallgatta meg. Ha nagy volt a motor zaja, általában az volt, akkor a rádiót a füléhez szorította, úgy hallgatta a híreket. Este tízkor külföldön is mindig meghallgatta a híreket. Amikor ezerkilenc- száznyolcvankilencben Velencébe mentek, útközben egy éjszakát kempingben töltöttek, ott a sátorban is meghallgatta a híreket. A rendszerváltozás éve volt az, ma így mondják, tudni akart mindenről. 37
