Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 4. szám - Füzi László: Az idő keresése

Ma már elemezni is tudja akkori helyzetüket. Áginak még mindig nem volt állása, s még mindig nem látták annak az esélyét, hogy a szakmájával valamikor foglalkozni tud. Anyagi gondjaik voltak, s hiába jutottak lakáshoz, azt be kellett rendezniük, miközben azt is tudták, hogy nem ezen a hatvankettő négyzetméteren akarják leélni az életüket. A mozdulásnak, egész életükre eladósodottan, még csak a lehetősége sem tűnt fel előttük.

Sajnos ma sem lát mást maga körül, mint amit akkor látott. A fiatalok nehezen találnak maguknak munkát, ez az általános kifejezés azt jelenti, hogy egyre többen vannak olyanok, akik egyáltalán nem találnak munkát. Sokan vannak lakás nélkül, aki pedig belecsúszott a hitelválságba, nem tud kikerülni belőle, s a teljes jövőjét elveszítette.

20.

Azzal tisztában volt, hogy a Forrás tevékenysége, úgy, ahogy addig működött, a megváltozott körülmények között nem folytatható. A lap számára ún. menekülési utat nem látott, egyetlen egy létezett volna, az újabb irodalmi irányzatokkal való kapcsolat megteremtése, de a valódi lehetősége ennek is hiányzott, a lapok akkor már a maguk irányzatossága alapján tevékenykedtek, szakadékok is voltak közöttük, váltani így nem lehetett. A váltáson, ahogy már jelezte, Hatvani Dániel is gondolkodott, ennek lett az eredménye az ezerkilencszáznyolcvanhatos arculatváltás. Danit, ezt azért írja le most, mert már korábban is leírta, s akkor is beszélgettek erről, a maga anyagi boldogulása is erősen foglalkoztatta, s ebbéli törekvéseit összekapcsolta a lappal.

Mindezek fölött, s mindezekhez kapcsolódva, megkezdődött a kulturális, ezen belül az irodalmi világ háttérbe kerülése.

Visszatér önmagára, azt érzékelte, hogy az idő megértése is távolra került tőle.

Értelmezi azt, amit a lap megújulási kényszerével kapcsolatosan mondott. Az irodalom világa pontosan sohasem írható le az elvont fogalmak segítségével. Ha jól emlékszik, emlékezéssorozatának a harmincas évekkel foglalkozó részében Vas István érintette az irodalmi közeg jelenségét.

Azt, hogy miképpen működött az irodalmi közeg a nyolcvanas években, nem tudja leírni, úgy gondolja, az akkori években még csak elegendő tapasztalatot sem szerzett hozzá, s akkor még hol vannak az ekkora feladathoz nélkülözhetetlen írói képességek. Amit ennek kapcsán mondani tud, s ezt talán már említette is, az az, hogy az irodalom világát nyitott világnak ismerte meg, a maga nyitottságával bárkihez is fordult, hasonló érdeklődéssel találkozott. Az egyes lapok szerzőgárdája viszont évtizedes irányzatokhoz, nemzedékekhez kötődő kapcsolatokon nyugodott, ezt a rendszert alig-alig lehetett megváltoztatni, talán még befolyásolni sem nagyon lehetett. Ráadásul akár az egymástól távolálló jelenségek is elválaszthatatlanul kavarogtak ebben a közegben, mást nem is tehettek, hiszen élő, s számos hatás alatt álló világról volt szó.

Ebben a világban sokszor került egymás helyére az, amit egy lap társadalmi vagy politikai irányultságának, s az, amit irodalmi irányzatosságának neveztek. A nyolcvanas években, s még utána is, ameddig a hagyományos értelemben vett irodalmi hagyományok az irodalmi kultúra egészére hatottak, ő az ún. Válasz34