Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Füzi László: Az idő keresése
A rendszerváltás folyamában aztán hol gazdasági, hol pedig ideológiai-politikai megfontolások kerülnek majd előtérbe. Az első szabad, nem munkanap március tizenötödikén mégis tömegek vándorolnak majd Bécsbe hűtőszekrényt vásárolni, ma pedig átpolitizáltabb és ideológiailag is telítettebb a magyar társadalom annál, mint amilyen például a nyolcvanas évek közepén volt. Ha a történések fő vonalát nézi, most már a rendszerváltás utáni történések fő vonaláról beszél, mert maga a rendszerváltás a fejlődésvonalakon belül is elképzelhetetlen volt, akkor ez a folytonos cikázás az ideológiai és az anyagi szféra között megjó- solhatatlannak bizonyult. Egy rövid anekdota kedvéért megszakítja az elkezdett gondolatmenetet. Anekdotikusan, de nem csupán az anekdota kedvéért idézi az 1956-ra emlékező Németh Lászlót: „Délután Illyés telefonált, beszélt Bibóval, ő jobban ért az ilyesmihez, kizártnak tartja, hogy az oroszok beavatkozzanak. Este Borsostól jött bizakodó telefon. Ott volt a parlamentben, amikor a küldöttség a fegyverszünet megkötésére az orosz főhadiszállásra indult. - Na most már, ha Bibó és Borsos ezt mondja, akkor biztos, hogy bejönnek - mondtam mosolyogva. - Bibó ugyanis a legkikezdhetetlenebb logikával állított fel prognózisokat - amelyek be is váltak volna, ha a történelem éppoly logikus, mint ő... "* * Németh László: Magain helyett, A mű utolsó fejezete, közreadja: Németh Judit, Forrás, 2011. 9. 15. 8. Megpróbálja mindezt részletesebben átgondolni. Akkor, amikor Lengyel- országban tízmillió ember lépett be a Szolidaritásba, nálunk erről jóformán hallani sem lehetett semmit, a történéssor az írószövetségi közgyűlésnek a közvélemény elől jól elrejtett témájává degradálódott, miközben a gazdaságban, akkor még a mélyrétegekben, az átalakulás lehetséges hordozói is megjelentek, így Magyarország talán „felkészültebbnek" tűnt az átalakulásra, mint Lengyelország. A nyolcvanas évek elejének Magyarországán leginkább az irodalminak mondott sajtóban ideológiai jellegű küzdelem zajlott, a rendszer megreformálását célzó kereteken belül, szükségszerűen szűk és erősen leszűkített érdeklődés mellett, miközben a gazdaságban megjelentek a továbblépést szolgáló új formák. A nyolcvanas évek második felében (és itt valóban csak egy-két esztendő választja el az évtized első felét, nyolcvanhárom-nyolcvannégyben verik szét az irodalmi lapokat, sőt, a Tiszatáj szerkesztőségének sokat lebegtetett menesztésére nyolcvanhatban került sor) már ismét történeti-ideológiai kérdések foglalkoztatják szinte az egész hazai közvéleményt. Ekkor kerül az érdeklődés középpontjába a határainkon túli magyarság ügye, ekkor ezerkilencszázötvenhat és az azt követő megtorlássorozat, egészen addig, hogy ma is történeti-ideológiai kérdések megítélése körüli szakadékok osztják meg a magyar társadalmat. Ezt a ritmust előre senki nem tudta volna felrajzolni. „Az 1980 és 1983 közötti reformlépések legfontosabbika ...az addig felemás módon kezelt kisvállalkozási formák általános érvényű, az iparra is kiterjedő felkarolása és újak engedélyezése volt. A Központi Bizottság 1980. februári ülésén kimondta, hogy »a másod25
