Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1. szám - Füzi László: Az idő keresése

leegyszerűsítő kifejezés ez, de nem tud helyette másikat mondani) s a maga élete között milyen kapcsolódási pontok, ütközések, feszültségek mutatkoztak.

így nem mond mást, csak azt, hogy abban a könyvben a maga életéről beszélt, úgy, ahogy megélte azt, elemezve-mérlegelve a történéseket, mindig hozzámérve őket ahhoz, amit a korból és a világból ismert.

S most is azt mondja, amit akkor, az előző könyvet írva is mondott. Annak a könyvnek a lezárását valóban nem a Kádár-rendszer szétesése siettette, hanem az, hogy az élete, s az azt körülvevő keretek megváltozása, átalakulása közepette már nem tudott az addigi hangon írni.

Az újabb történésekről már nem tud a korábban feltörő hangon szólni, mondta akkor.

A mostani könyvet kikényszerítő hang, a megszólalás módja új, a korábbitól különböző formát követel magának, mondja most.

Nem érzi, hogy túlságosan figyelnie kellene a Kádár-rendszer érzékenységére, de mivel élete első harminchárom éve abban a korban telt el, a Kádár-rendszerről mondottak után megjegyzi, hogy ezt a mostani kor is számos ellentmondásos jelenséget teremtett maga köré.

Ezzel nem azt mondja, hogy ennek a kornak a feladatai nem nagyok, azt sem mondja, hogy a kor a reá mért feladatokból ezt vagy azt nem teljesítette, s végképpen nem mondja azt, hogy ennek az időszaknak nem voltak magasztos pillanatai. Voltak, főképpen a rendszerváltásfolyamatában, amikor az álmok minden korábbinál jobban uralták az életüket, s hiába olvastak korábban Adyt, Bibót és Szűcs Jenőt, minden, amit történelmi meghatározottságról tudtak, törlődött a gondolkodásukból, s elhitték, hogy az életüket meghatározó keretekből azonnal és következmények nélkül kiléphetnek.

A jövő történészei, ha lesznek még történészek, nyilván pontosan meghatározzák majd, hogy az elmúlt húsz-huszonöt évben mi történt, s mi nem történt, azt is megmondják majd, hogy ennyi idő alatt minek kellett volna megtörténnie, s azokból mi történhetett volna meg. O maga ezt a kort azért tartja kisszerűnek, mert ami történt és történik, az az embert maga alá gyűrve történt és történik.

Mindez nem jelenti azt, hogy nem a maga terét és feladatát keresve élné az életét.

8.

Ha a hang hiányzik, akkor a forma is, mondja, mert a hang, a szöveget szinte, tollbamondó hang mindig megteremti a maga számára a formát, ezt már a maga életében is megtapasztalta.

Igen, de mi van akkor, kérdezi, ha a hang elhallgat, már nem mondja tollba a történéseket, s az elbeszélés folyamában kialakuló rendszereket sem teremteti meg vele.

Mondhatná, hogy az első kötetet tollbamondó hang sokáig formálódott, az évek során sokszor mondta el magában mindazt, ami az adott világban vele történt, egészen addig, amíg nem maradt más feladata, csak az, hogy a maga számára meghatározott végső változatot leírja.

Nem tudott másképpen tenni, le kellett írnia mindazt, amit az a hang mondott.

41