Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Sümegi György: Kondor Bélától Tóth Menyhértig - Kondor Béla festményei
életek elviselhetőbbek lesznek. A felkelők sorsa megpecsételődött a legelején. Torkomban a keserűség, amit ők éreztek, és a fojtogató sírás, minden miatt." A víziói mély együttérzéssel és éleslátással társulnak. „Éjjel sokszor felébredek, gondolatban átbújok a drót alatt, amikor épp elment a járőr, majd bujkálva Pest felé indulok. Azután felülök az ágyban, és kinézek a szemben lévő sötétkék ablakon. Néhány csillagot látni, 10 kilométeren elfognának. /.../Mi lehet Pesten? Nem voltam ott. Pedig! Talán én is elestem volna? Mégis, furdal a lelkiismeret. Ha nem lennék katona, harcoltam volna a fegyelmezett söpredék ellen. Gyűlölöm az oroszokat! Lám, kimaradtam ebből, pedig jogom lett volna néhány tankot kilőni. Piszkos csibészek! Szegény, szegény orosz katonák! /.../Az az elemi félelem, a szörnyű rémek, kissé zaklatott képzeletem gyermekei, most valóra váltak, és az a sokfélszeg szörnyűség, ami bennem művészet formájában nyüzsgött, azt hiszem, beteljesedett. /.../ Egy aggodalmam van csak, a lövöldözést hagyják abba, a tüzeket oltsák el, hiszen minden balsejtésem teljes már, az égő reménytelenség tüze lassan kihuny, senki sem tudja már, ki öl meg és miért. /.../ És a tettek végén irgalmatlan sötétség látszik, a halál vagy a felelősségre vonás csendje. És a lelkek mélyén szégyenlősen lappang a félelem, a kétség." Vád és önvád hullámzik a szövegben, és a pontosabb látás a már-már váte- szi módon előrevetített következmények fölvillantásával párosul: „Látom most már - hiszen ez is egy gyűlölet -, hogy a tisztánlátás fellobbanó kétségbeesések lángjai fényénél történik. Halál, halál - kacag az Angyal. - »A tisztulás máglyája« - úgy mond valaki."® Kondor Bélának az 1956-os forradalom időszakához kapcsolódó följegyzései két konkrét műtárgy elképzelésére, keletkezésére, illetve a befejezésére vonatkozó utalást tartalmaznak. Az egyik a már idézett mondat („rézkarc: csatajelenet páncélosok és aktok között"), a másik pedig áttételesebben utal egy még valószínűleg otthon, a katonai bevonulása előtt elkezdett műalkotásra. A feleségének írt kérése: „ha lesz időd, küldj egy félkilós csomagot. Legyen benne a fametszet, amit elkezdtem, egy tiszta dúc, a három véső, kis üveg tus, venni kell Vt és íó-es redisztollat, meg egy rajztollat."8 9 Győri János, a Kondor halála után megjelent könyveinek a szerkesztője, a Kondor-szövegek legjobb értője ehhez még azt is hozzáfűzi, hogy „valószínűleg ezen vési ki november 4-re Hamlet-fametszetsorozatának utolsó képét". Én kételkedem abban, hogy kvázi megelőlegezve, már november negyedikére, a szovjet invázió kezdetére elkészülhetett volna a metszettel Kondor. Sokkal valószerűbbnek látszik, hogy éppen november negyediké mélyen átérzett tanulságaként, nagy keserűséggel fogalmazta meg a temetésvíziót. Kondor Mária, Kondor Béla húga és szerzői jogörököse a „Kondor Béla művei a forradalom tükrében" című felsorolásában10 ezt a kompozíciót teszi az első helyre: „Hamlet: A sírnál, 1956, fametszet A forradalom angyala, 1959, vászon, olaj, PIM, Itsz.: 74.78.1. Forradalom, 1959, vászon, olaj, 200x200 cm, HÓM, Itsz.: 75.3. A forradalom kis angyala, 1959, vászon, olaj, 62,5x42,5 cm (ismeretlen helyen)." Valószínű, hogy már csak Pestre hazaérve fejezhette be A sírnál című fametszetet, mert igaz ugyan, hogy tétlenségre kényszerítettségük föloldódott („a hodály-fogságból Kondort bajtársaival együtt /.../ tüntetők szabadítják ki"), de részt vett rendfenntartási feladatok ellátásában. „November 4-e véres virradata előtt a főváros felé igyekezve Kondor Béla hatodmagával egy terepjárón /.../elhagyta Nagyatádot." Civilbe öltözve Balatonmárián és Székesfehérváron át jut haza. Duránci, Kondor emlékezetére hagyatkozva idézi föl azt, hogy milyen nehéz és kockázatos volt akkor Budáról Pestre átjutni a szigorú orosz igazoltatás miatt. Közben 8 Az idézetek: Kondor Küszködni 2006. 267-273. 9 Idézi Győri János: Művészavatás, mundér, forradalom. Szabálytalan jegyzet 1956-os Kondordokumentumokhoz. Kortárs, 2004. október, 48. évf. 10. sz. 24. 10 Kondor Mária levele a szerzőhöz 2006. április 11-én. 123
