Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Sümegi György: Kondor Bélától Tóth Menyhértig - Kondor Béla festményei

és határozottsággal, valós érvek fölsorakoztatásával bizonyítja, s ezzel fontos, Kondor közeli adalékkal szolgál az életmű értelmezéséhez is. Mert valójában újra és ismét elemzi és bemutatja a fontos műveket, a Darázskirályt, a Késes angyalt, a Szentek bevonulását stb. S minden újabb esetben igyekszik a művészettörténeti párhuzamok segítségével árnyaltan értelmezni, a vizualitás világában kellően elhelyezni a műveket. Kondor a Boldogságtöredék című verseskötetét ezzel a szikár dedikációval adta Duráncinak: „Bélának Béla", most itt a monumentális viszonzás: Béla Duránci 396 oldalas könyvben megidézi a kort és mesterét, Kondor Bélát.

Bár lennének Duráncihoz hasonló román, szlovák, ukrán művészettörténész-közvetítők is.

(Béla Duránci: Autobiografija sa Belőni Kondorom /Modema Galeríja/Likovni Susret, Subotica, 2011. 526 oldal/ szerb nyelvű kötetből a magyar kiadást fordította: Náray Éva és Szilágyi Károly, szerkesztette: Kishonthy Zsolt és Madarász Gyöngyi. Felelős kiadó: Jurecskó László. Önéletrajz Kondor Bélával. Naplójegyzetek 1962-2008. MissionArt Galéria, Miskolci Galéria, Miskolc, 2013. 396 oldal)

II. Kondor Béla és az 1956-os forradalom

A Kondorról született összefoglalókban a Kádár-rendszer tiltása miatt egyáltalán nem került elő, nem tárgyalták az 1956-os forradalomhoz fűződő viszonyának műveiben is megnyilvánuló erőteljes jelenlétét.1 A Kondor-művek természetesen úgy értendők, hogy a verseiben, prózai írásaiban és a rajzaiban, grafikáiban, festményeiben. Ahogy Nagy László figyelmeztetett: „Költő és festő: egy. /.../ Mert Kondor működése kép- és költeményalkotásban valóban azonos ihletettségű, azonos erejű is. Régóta látom, hogy benne a festő és költő nem kiegészíti, hanem föltételezi egymást." Tehát a kép- és versírónál egyaránt hogyan jelenik meg, hogyan érhető vizuálisan tetten a forradalom emléke, egyéni emlékezete, az az élményanyag, amely akkor és csak akkor keletkezhetett, amellyel csak akkor szembesülhetett. Az ő életében tehát történetileg is kivételesen.

Kondort alapállásában, a világhoz való fundamentális viszonyában ab ovo érdekelte a forradalom, hiszen diplomamunkájaként 1956 tavaszán Dózsa-sorozatát - Jelenetek Dózsa György idejéből - címen készítette el. A témaválasztás két súlyos ok miatt is kiáltóan figyelemre méltó. Az egyik művészettörténeti, mert Derkovits Gyula nagy jelentőségű (és a szocreál még el is túlozta) fametszetegyüttese (1929) után óriási magában bízó merészségre volt szüksége ahhoz, hogy hasonlóba merjen belefogni. Kondor megfontolt és nagyon tudatosan cselekvő volt ezen ügyben is. Nem a Derkovits preferálta fametszettechnikát, hanem a számára kézre valóbb rézkarcot választotta. így a mesélőbb, részletezőbb, nagyobb felületpászmákban is jelentkező formaképzésnek, a derkovitsi modornak még a távoli látszatától is elhatárolódott. Számára a rézkarc a gomolygó, a kialakuló, a valamivé lenni akaró formák és a sodró-emésztő lendület adekvát technikája, médiuma, amelyet sikeresen meghonosított és idomított a saját kezére, az egyéni kifejezési világába. „A grafika furcsán időszerű. Mert könnyen mozgatható és bujkálásra alkalmas, ahol elrejtőzhetnek régi, nagy, zavaros és tisztaszívű ábrándok. "2

1 Németh Lajos: Kondor. Bp., 1976. Sinkovits Péter már idéz Kondornak a forradalommal kapcsolatos följegyzéseiből (Kondor Béla. Kossuth Kiadó-Magyar Nemzeti Galéria, Bp., 2007. 20.), ám azokat műveivel nem kapcsolja össze.

2 Kondor naplójegyzeteit, fogalmazványait, följegyzéseit Győri János közölte: Kondor Béla: Küszködni lettél. Vers, verspróza, próza. Kortárs Kiadó, Bp., 2006. 259. Ezentúl: Kondor Küszködni, 2006.

121