Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Kurcz Ádám István: Gion Nándor temetői
1919-ben is, amikor a lakosságnak az életét mentve északra kellett húzódnia, ha nem akart áldozattá válni.88 Ez alól Szenttamás annyiban volt kivétel, hogy 1848-ban az ostromlott településen rekedt magyarság a martalócok kegyetlenkedéseinek esett áldozatul89, illetve 1918-ban végigbotoztatást és szabadrablást kellett elszenvednie. Az már az iskolai történelemkönyvekből is ismert, hogy 1944 végén és 1945 elején szinte az összes délvidéki település magyar férfilakosságát megtizedelték.90 Az 1941-ben született Gion saját gyerekkorát így foglalja össze egy helyen: „A vérengzéseket követően azonban helyreállt a rend és a béke: szépen elvoltunk a sírkövek és a folyó mellett."91 Nyilván lehet itt csak a konkrét sírkövekre is gondolni, de talán lehet tovább is... A temetőkhöz kapcsolódó szomorú történetek azonban sajnos Gion számára sem értek véget a második világháború végével. Amikor a délszláv háború idején kezdett szétesni az a rendszer, amelyet a második világháború végén tömegsírokra alapoztak, nemcsak a régi tömegsírok kerültek elő, hanem újabbak is „keletkeztek." A Mosolyra figyelni című napló- jegyzetszerű elbeszélésben például nem tudni pontosan, hogy a már Magyarországon élő Gion Vajdaságban maradt ismerőse melyekre gondol, amikor mindenképpen „a legújabban feltárt tömegsírokról" akar beszélgetni az íróval.92 Jellemzőnek tartom viszont, hogy ez az, ami a vajdasági barátot ekkoriban a legjobban foglalkoztatja. A temetők kegyetlen realitását Gion a haláltábort megjárt zsidó asszony és gyermekkori játszótársa, az egykori német katona balladisztikus szépségű történetében oldja fel a Zongora a fehér kastélyból című regényben, így mutatva alternatívát, hogy az emlékezés eme kiemelt színhelyei nemcsak a pusztulás és a felejtés, hanem a bocsánatkérés, sőt a kiengesztelődés helyszínei is lehetnek.93 Amit Foucault a temetőknek és a tükör jelenségének az összefüggéseiről mond, az különösen igaz a Gion műveiben megjelenő Szenttamásra, azzal a megkötéssel, hogy ott a temetőkben a városka lakosságának egykori képe tükröződik még látványosabban. A különböző temetők emlegetése, illetve gyakori szerepeltetése részben utal az egzotikumokat is tartalmazó, még mindig színes helybeli nemzetiségi palettára, másrészt a temetők a múlttal, a veszteséggel szembesítő hiány-leltárak is, hiszen azon közösségek egy része már nincs meg a településen, amelyeknek a temetője még megvan.94 De ezek a temetők is csak addig emlékeztetnek, amíg a többi személy, illetve közösség kegyelete tart. A temetők ugyanis önmagukban csak korlátozottan képesek előhívni a kegyeletet: a lakosok csak addig tartják tiszteletben őket, amíg személyes emlékeik is vannak az ott 88 Papp György: Nagyszaladás? De melyik? - Történelmi sorsfordulók emlékezete = Adryantól Adorjánig, Tóthfalu, Logos Grafikai Műhely, 2003. 247-256. 89 Szomorú mementóként alkották meg ennek emlékére a mind a mai napig a település hivatalos szerb neveként funkcionáló Szrbobrán 'szerb erőd' nevet, amelyet Gion Nándor általános iskolai tanulmányai alatt úgyannyira kötelezővé tettek, hogy hivatalos használatban a Szenttamás nevet nem is volt szabad leírni. 90 A gazdag szakirodalomból lásd: Matuska Márton: A megtorlás napjai, Forum, Újvidék, 1991, Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában. Magvető Kiadó, Budapest, 1991. 91 Fűzi László 1998. „Nincs időm észrevenni a történet eltűnését." Gion Nándorral beszélget Tűzi László = É/V. 264. 92 Gion Nándor 1998. Mosolyra figyelni = Mit jelent a tök alsó? = É/IV. 685. 93 Uő: 1994 k. Zongora a fehér kastélyból = É/III. 478M79. 94 „A házakkal szemben [...] kezdődnek a temetők: a református temető, amelyet mindenki német temetőnek nevez, mivel a reformátusok majdnem mind németek voltak, és a zsidó temető. Pusztulásra ítélt temetők - nincsenek már sem németek, sem zsidók a városban -, legalább húsz éve nem hoztak ide egyetlen halottat sem." Uő: 1971. Ezen az oldalon = É/IV. 59. 116
