Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Tandori Dezső: Néhány bemutatkozás: szépírásmű

Mi alakít egy kisebbségi létet? Ó... De az irodalmár? Önmeghatározói vannak? Honnét? Az Örök Irodalom védőangyalai folytán? A kor és a helyszín szellemének kihallásából? Magam inkább az ihlet, nekem a „szentlélek" igézetében. De közben mennyi szenvedés, méltatlanság, keserű peremvidék-sors.

Alapvető megállapítások a jugoszláviai magyar irodalomról, melynek alapműfaja máig - ?! - az esszé. Megjegyzem: haladunk mindenütt errefelé. Ám a Szenteleky Kornél által megálmodott és gondozott, oly sokak által folytatott, Szenteleky által „visszavett" Kalangya önmaga ellen-kalandja is volt. Maga az igyekvő szolidság - sok-sok fantáziával ötvözve. Harc is: a maximalista igény és az önnfenntartó közönségigényesség között. Alaptézisek igazolója: ld. Németh László és Bori Imre szavait. A kor izgalmai nagy nevű szereplők által is jelen voltak. Ott forrtak. Kosztolányi, Weöres. Pintér bátran mondja ki: „A Kalangya fő jelentősége: A vajdasági íróknak, az önállósuló jugoszláviai magyar irodalomnak a világháborúk közötti legjelentősebb fóruma; a jugoszláviai irodalom jelesebb alkotásait fordításokban" követve, a Szemle-rovattal nyomon követve; a két nép barátságát és kölcsönös megismerését a hídépítés programjával elősegítve.

IV.

Vissza önmagam bemutatásához.

Olvasó vagyok. Nem bíráló, nem ítész, nem korszereplő. Imádom - igen! - az ilyen művek belső kincseit, túl a munkák egészének érdemlegesén. Szépet a szépségekhez illeszt-olvaszt Pintér Lajos. A hírességek, nagyságok mellett a maga meglátásaival, fogalmazási módjával is remekül állja a sarat. Szépprózája igazi kemény-szép próza. Tanít, élvezetes, jól „keres" igazságokat. Méltó kiegészítő Utasi Csaba művének, melyből sokat tanult is. Ami pedig engem illet...

...telibe talált valamit. Mikor nekem ajándékozta a kis szabadkai könyvet.

így írhatok róla.

Mindegy, hogy apám délvidéki. Óbecsei. Családja jó része élt ott. Pásztoremberek, iparosok, gazdálkodók stb. Ez nem lenne fontos.

Sokkal érdekesebb, hogy abban a korszakban, nekem ez gyakorlatilag 1967- 1977-et jelentette, Újvidéken és a HÍD folyóiraton „keresztül" életem nyarainak legszebb napjait tölthettem nyaralásaimból, világismerkedésemből Belgrádban és az Adrián etc. (Selcén, Splitben, Crikvenicán, Hvar szigetén stb.). Sok időnek kellett felszívódnia belém Bécs, Párizs, London, Köln, sorra más „nyugati" városok élményvilága révén, hogy még inkább a megfelelő helyére kerüljön az irodalmi délvidékiség. Publikációk s mindegyebek. Boldog vagyok, hogy csekély tehetésem révén - e rövidke ismertetés, Pintér Lajos írói méltatása s más dolgok -jelezhetem: ó, égi csillagok, régiek, hát ismertek még engem. Kosztolányi jegyében írom ezt, ha Csáth-kollázsom nem lett volna elég. De ez igaz dolgokból soha semmi sem elég, így lelkesítő tény, maradandó fordulat, hogy Pintér könyvét, nem-is-oly-miniatűrjét Szabadka kiadta.

És hajrá Kötter! Eddig maximum. Örömeket nekem.

96