Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Füzi László: Az idő keresése
65. Most veszi észre, hogy ebben a személyes hangú naplóban már hosszú oldalakon keresztül egyes szám harmadik személyben ír önmagáról. Eddig egyszer tette ezt meg, amikor ezerkilencszáznyolcvanhatban a Szovjetunióban Buda Ferenccel közösen tett utazásáról írt beszámolót, s önmagát a költő kísérőjeként nevezte meg. Rosszul élte meg a családból való kiszakadást, a távolságot, az idegen környezetet, nem tudott feloldódni benne, ezért nézte önmagát mindvégig kívülről. A Kirgiz iában tett útja után negyed évszázaddal elolvasta Salman Rushdie Joseph Anton című könyvét arról, hogy hogyan élte életét a fatva fenyegetettségében, s csak akkor vette észre, hogy Rushdie végig egyes szám harmadik személyben beszél önmagáról, amikor a szerző ennek a magyarázatát is adta. Kiemelte magát a személyes összefüggésekből, s ezzel elmondhatóvá tette a történetet. Költőbarátait soha nem kérdezte meg, miért teremtenek új lírai hősöket, s miért formálnak szerepverseket. A magyarázat mindenkinél más lenne. 66. Azzal, hogy egyes szám harmadik személyben ír önmagáról, nem önnönma- gát nézi kívülről, hanem az ösztönét követi. Ügy érzi, ebben a mával ezer szálon érintkező történetben könnyen belesüllyedhetne a személyességbe. Nem mondja, hogy nem önmagáról akar beszélni, mert hiszen végig önmagáról beszél akkor is, ha csak a társadalmilag érvényeset akarja elmondani (s honnét tudná, hogy élettörténetének melyik szeletére mondhatja azt, hogy társadalmilag érvényes, kérdezi önmagától), hanem az életének, életüknek az intimitását akarja megőrizni. Erről nem mond többet. (Folytatjuk) 92
