Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Füzi László: Az idő keresése
47. A Forráshoz kerülve óhatatlanul felmerült benne az írás kérdése is. Az írás mindig foglalkoztatta, s úgy gondolja, hogy tudott is írni - azon a szinten, amelyiken adott életszakaszaiban írnia kellett. Az irodalmat azonban ennél jóval többre tartotta. Hiába írt egyetemistaként néhány tanulmányt, hiába írta meg a szakdolgozatát, majd a disszertációját, tisztában volt azzal, hogy jó, ha ezek az írások a műfajukkal kapcsolatos nyelvi-stilisztikai igényeknek megfeleltek. Tudta, érezte, hogy valami hiányzik az írásaiból, mintha egy-egy mondattal nem mondta volna el mindazt, amit el akart mondani, s ami jelen volt a gondolkodásában. Érezte, hogy valamikor meg kell találnia a gondolkodásának megfelelő mondatritmust. Azt is érezte, hiába ír tanulmányt vagy kritikát, stilisztikailag azokat is fel kell építenie. Tudta, másodlagos műfaj nem létezik, az a legfontosabb műfaj, amelyikben éppen ír. Kecskeméten újraírta az induló Németh Lászlóval foglalkozó hosszabb tanulmányát. A mondatokat átformálta, kiegészítette, összetettebbé, gazdagabbá tette azokat. Kritikákat, időnként tanulmányokat írt. Lassan, nehezen fogalmazta a mondatokat, az íráshoz szükséges szabadság hiányzott az életéből. Ma is hiányzik ez a szabadság, de ma már, ha rövid időre is, de meg tudja teremteni azt. Amíg ír, kizárja maga körűiről a világot. Számára írás közben csak az írás létezik, más tevékenységei során a szabadságot nem tudja így előhívni magából. Első két könyvének írásai a nyelvvel, a mondatokkal küzdve születtek meg, a görcsösség és az akarás érződött rajtuk. A gondolkodásának megfelelő mondatritmust csak akkor találta meg, amikor számítógépen kezdett el írni. 48. Egyetemista korában néha írt kritikákat az egyetemi lapba, néha máshova, egyszer még egy szemináriumra is. Utólag visszanézve azt gondolja, hogy lett volna kedve kritikusként dolgozni. A kritikus szerepét azonban nem tudta fölépíteni magában. Úgy gondolta, a szerkesztő a mai irodalomról a szerkesztői munkájával mondja el a véleményét. Ezzel kapcsolatban azóta sem változott az álláspontja. Ennek ellenére írt kritikákat, később egy könyves lapba könyvismertetéseket, hosszú éveken keresztül, mégsem tartja magát kritikusnak. Talán azért, mert a kritikánál jobban vonzotta az irodalomtörténet. Ahhoz, hogy kritikus legyen, az irodalomtól távol eső kifejezés következik most, az újabb magyar irodalommal mint kutatási témával kellett volna foglalkoznia. Ezt nem 81
