Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Füzi László: Az idő keresése

színtiszta situs absurdus. Ady Endre példája jól szemlélteti, hogy olykor-olykor nem könnyű nemzeti halottnak lenni, Zelei Miklós pedig arra is rávilágít, hogy a posztumusz túlélők helyzete is halálos" - mondja Baliga Violetta Lilla, komoly léttapasztalatról téve tanúbizonyságot.

Zelei Miklós: Situs inversus. Az Isten balján, Comp-Press - Korunk Kiadó, Kolozsvár, 2013, 20., 34-35., 31.

41.

Gondolkodik, akkor, amikor a most leírtak megtörténtek, hogyan írta volna le a történéseket.

Nyilvánvalóan másképpen, mint ahogy ma teszi ezt.

Az adott jelen hatása alól senki nem vonhatja ki magát, véleményalkotása, de még a szóhasználata is összefügg azzal az időszakkal, amelyikben a mondandóját megfogalmazza.

Azt, amit Ady kapcsán leírt, egészen biztosan nem így írta volna le. Gondolkodott ezeken a kérdéseken akkor is, de akkor csak azt mondta, Adynak az utazásaihoz nem volt szüksége útlevélre, nekik pedig kérniük kell, s csak egy megjelölt időszakra kapják meg.

Tudta azt is, hogy mivel sértették meg az emberek vagy az irodalom méltóságát, s tudta azt is, hogy Ady miképpen élte meg emberi és irodalmi fenségét, de a két kort nem vetítette egymásra, nem hasonlította össze őket.

Annyira benne élt a saját korában (nagyképűnek tűnő kifejezés ez, de nem tud helyette mást mondani, talán azt, hogy a világ körbefogta, nem látott ki belőle), a maga történeteiben, hogy a távlatot nem tudta magának megteremteni. A belül lenni - kívül lenni kettősével nem tudott mit kezdeni, valójában még ma sem tud mit kezdeni ezzel. Ma sem tudja kívülről nézni azokat a történéseket, amelyekbe belekerült, még a legegyszerűbb beszélgetésektől sem tudja „eltávolítani" magát.

42.

Úgy gondolja, alapvető kérdésekben ma sem különbözik a véleménye az akkor képviseltektől, de nyilvánvalóan jóval ösztönösebben, a most leírtaknál átgondo- latlanabbul tette és gondolta azt, amit tett, illetve gondolt.

A Forrást egyébként annak egyik időpillanatában sem tudja másnak mutatni, mint amilyen volt.

Az írásait sem tudja, igaz, nem is akarja megváltoztatni.

De akkor mégis más volt minden, mint ahogyan most leírja.

Most minden egyenes vonalúnak tűnik, úgy tűnik, mintha minden abba az irányba mutatott volna, ami éppen ma van. Mintha abból, ami akkor volt, nem is lehetett volna más, mint az, ami mára éppen lett belőle.

Meglehet, másképpen nem is lehetett semmi, mint ahogyan lett az, ami most van, a történések sora mégis összetettebb volt annál, mint ami ma látszik belőlük.

Akkor is ott volt benne a kétely, ma is ott van benne, de az akkori történésekkel kapcsolatban ezt ma már nem tudja érzékeltetni. A félelem nem volt ott benne, de a kérdés, hogy egy-egy történésből mi lesz, az igen. Megtanulta, a minek mi az ára kérdést nem szabad feltenni, mert akkor a latolgatás következik.

76