Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Kötter Tamás: Csináld úgy, mint Depardieu

ingyen van? - kérdi, aztán rám néz, mert találkozik a tekintetünk, amikor én óvatlanul felpillantok.

Nagyot nyelek, csak aztán válaszolok.- Nem - felelem nyögve.- Hát persze, hogy nem! - csap le a válaszomra Viktor. - Ez mind pénzbe kerül - úgy beszél, mintha gyerekeknek magyarázna. - És ezt a pénzt ez az ügyvédi iroda - széttárja a karját - minden egyes hónap kibaszott ötödik napjáig percre pontosan átutalja a számlátokra. És ennek az ügyvédi irodának vajon honnan van a pénze, amit a számlátokra utal? - Mivel a költői kérdésre senki sem válaszol, bár lehet, hogy Viktor nem is vár választ, tovább okoskodik: - Ennek az ügyvédi irodának abból van pénze, hogy az ügyfelek, pont olyanok, mint ez a kibaszott áruházlánc, megbíz bennünket mindenféle munkával. Például azzal, intézzük el neki, hogy felépíthesse a szaros áruházát, ahol finom joghurtot, kenyeret, kólát meg ezernyi más szart vehetnek a népek a lakótelepről. Eddig jól mondom?- Igen - suttogjuk kórusban.- Nagyszerű - dörzsöli össze a két tenyerét Viktor. - Akkor hogy a bús picsába fordulhat elő, hogy valami külvárosi ügyvéd meg a békaemberek, meg ezek a nyeszlett biciklis futárok - az utca felé bök, ahol néhány tucat aktivista a szemerkélő esőben, kezében a szokásos táblákkal ácsorog az irodaház előtt, egyikük folyamatosan beszél egy megafonba, mögöttük meg rendőrautó parkol bekapcsolt kék villogóval - meg tudnak akadályozni bennünket ebben, csak azért, mert öten sem vagytok képesek határidőre megírni egy beadványt.

Rövid csönd, mialatt Viktor a tüntetőket bámulja az ablakból, és félig hangosan, félig motyogva átkozza őket.- Na, jó! - Viktor mély lélegzetet vesz, és közben megigazítja a haját. - Akkor most elmondom, mit fogunk csinálni.

Körbenéz, mi pedig lélegzetvisszafojtva, feszülten várjuk, mi következik.- Egy, az álmodozásnak vége. Kettő, mindenki bent marad, ha kell egész hétvégén, még éjjel is. Hétfő reggelre elkészítitek és az asztalomra teszitek a beadványt. Világos?- Világos - vágjuk rá egyszerre.- Egy csapat vagyunk? - kérdi Viktor.- Egy csapat vagyunk! - zúgjuk a választ kórusban.

Viktor a Rolexére pillant, aztán így búcsúzik: - Akkor gyerünk, húzzunk bele!

Szó nélkül, egymás tekintetét kerülve hagyjuk el a tárgyalót, mindenki siet vissza a helyére.

Az íróasztalomon a mobilom öt nem fogadott hívást jelez, mind ugyanarról a számról. Annak ellenére, hogy még nem mentettem el, megismerem a számot. A kővágóörsi ingatlan tulajdonosa hívott. Még tegnap kértem meg, hogy néhány, a pályázathoz feltétlenül szükséges adatnak nézzen utána. Gondolom, hogy ebben az ügyben keresett. Nem hívom vissza, viszont a számát elmentem. Név helyett csak annyit írok mellé: „ne vedd fel!" Kint a szemerkélő eső egyre sűrűbb cseppekben zuhogó záporrá erősödik. Az orkánerejű szél oda-odacsapja az esőcseppeket az ablakomhoz. A tüntetők lassan felszívódnak, már csak néhá49