Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Kötter Tamás: Csináld úgy, mint Depardieu

- Szedd össze magad, és állj végre a sarkadra! - búcsúzik tőlem túl sok jót nem, viszont egy hosszabb esti beszélgetést ígérő tekintettel a feleségem, miközben türelmetlenül kituszkolja az ajtón Abrist, a fiunkat.

Viktorral egész nap nem találkozom. Azt mindenesetre megtudom a kávéautomata körül állóktól, hogy még nem mondott fel, sőt Gyurit és Barnát is behívatta magához, és hosszasan tárgyalt velük. Hogy miről beszélhettek, azt senki sem tudja, igaz, nem is nagyon merek kérdezősködni.

Napközben csak módjával foglalkozom a perrel, helyette némi utánajárással kiderítem, hogy Salföldön a legdrágábbak az ingatlanok, míg Mindszentkállán a legolcsóbbak, de ott, néhány kommentelő szerint, több cigány család is él, így nem igazán ajánlják a települést nyaralóhelynek. Végül Kővágóörs mellett döntök, ahol van már ugyan étterem, de csak amolyan falusi kifőzde, tehát semmiképpen sem jelenthet konkurenciát az általam megtervezett panzió-, étterem-, borbárkomplexumnak, amelyet egy eladásra kínált régi gazdasági épületsorból szeretnék kialakítani. A tulaj azt is elárulta, hogy egy nemrégiben elindított EU-pályázaton a turisztikai célra kialakított épületekre ötven- és százmillió forint közötti támogatást lehet nyerni, ami azért nagyban megkönnyítené a helyzetemet, s a jelzálogkölcsönt is elkerülhetném. Egy ingatlanügynöktől azt is gyorsan megtudom, hogy a lakásunkért és a szentendrei nyaralónkért úgy nagyjából összesen ötvenöt-hatvan millió forintot kaphatunk.

A beadvánnyal meglehetősen felületesen foglalkozom, összesen egy oldalt sikerült teleírnom, amelyben arról próbálom meggyőzni a bíróságot, hogy mivel a környezetvédelmi egyesület nem rendelkezik perbeli legitimációval, a keresetüket érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítania. Noha néhány nappal korábban még nagy reményeket fűztem ehhez az érveléshez, amely a saját ötletem volt, sőt, amikor elmeséltem Viktornak, még meg is dicsért érte, most nem tudok erre koncentrálni. Gondolatban Kővágóörsön járok, már van két kutyám is, vizslák, és a vadászvizsgát is leteszem. A faluban, amelyről megtudtam, hogy nagyszámú külföldi, elsősorban osztrák és német lakja, nagy becsben tartanak, van egy rakás ismerősöm és barátom. Esténként kerti partikra járunk az új barátainkhoz, vagy mi hívjuk meg őket. Nyáron Révfülöpön strandolunk, ami alig két kilométerre fekszik Kővágóörstől, a Balaton partján. Veszek egy dzsipet is.

Későn érek haza, Ildi Abrist fürdeti, aztán altatja. Mivel nincs kedvem a reggeli beszélgetést folytatni, ami valószínűleg veszekedésbe torkollna, már kilenckor lekapcsolom a villanyt, aztán fekszem a sötétben, morfondírozok a Csobáncról és Kővágóörsről, meg a szállodám nevéről. Egyelőre a Kőtenger nevet adtam neki, a falu határában található lenyűgöző jégkorszaki jelenségről. Amikor Ildi bejön, úgy teszek, mintha aludnék.- Alszol? - suttogja a feleségem, miközben befészkeli magát mellém.- Igen - válaszolom, ami elég nagy hülyeség a részemről, mivel aki alszik, az nemigen szokott beszélni (legfeljebb álmában), így aztán kénytelen vagyok beszélgetésbe elegyedni a felségemmel.- Felmondott? - tér azonnal a lényegre.

42