Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Szepesi Attila: Kópédalok: versciklus

Don Juan a pokolban

Aláhullott a helyke hidalgó, Don Juan a kénköves pokolba ezer kaland után.

Zuhant csak, karját-lábát szertehányva a kürtőn, mely szűk volt és sötét, akár valami börtön,

csupa füst, csupa pernye, árnyék-borzolta mély, ahol csak jajszó hallik s borong az örök éj.

Leért végül egy fényes világító terembe, nem ahogy hitte volna, valami szűk verembe.

Körül fényárban úszott a büszke palota, és harsogott is benne vidám táncmuzsika.

Sehol tüzes kemence, kormos-fekete zug - ekkor elébe toppant s vigyorgott Belzebub.- Hát megjöttél, te híres, te bősz pinapecér, bezzeg most vezekelhetsz rusnya vétkeidért.

Valaha számolatlan döntögetted a nőket, egy-két bók, aztán gyorsan meg is búboltad őket.

Kornyadoztak szegénykék, biísultak leigázva, s hogy cserbenhagytad őket, zokogtak megalázva...