Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Zelei Miklós: Apa citrommal
kája, mert azt akarom, hogy Isten, légy irgalmas hozzám, és fogadja el a lelkem, mert tudom, hogy Istennél minden lehetséges. Én szeretném, ha válaszolni ezt a levelet a lehető leggyorsabban, mert Isten szelleme irányította, hogy válassza ki Önnek teljesítésének e tant. Arra számítok, azonnali választ Öntől, hogy tudd a következő lépés, hogy tiéd a 3 000 000 00 dolláros kezelésedben iskola, korház, mert azt akarom, az alap az átadandó ki ez az ország, mert megy keresztül a dialízis kezelés a következő 8 nap. Abban a reményben, hogy megkapja a választ, és továbbra is áldott. Sandra Hill Osztálytalálkozó Vannak kedves emlékeid a Dzserzsinszkij Iskoláról? Mi, altisztek, ahol Tisztekké lehettünk, hivatalsegédből Hivatal! Kedvenc dal a tábortűz mellől? Esetleg ott ismerkedtél meg életed párjával? Szerelmek, barátságok szövődtek, és olyan életre szóló élményekkel gazdagodhattunk, amelyek ma is melengetik a szívet. Pedig ott dolgozni kellett, a munka nem hostesskedés volt, hanem kemény tanulás. Ki a kulák? Miről ismerni meg tapló parasztjait? Kinézetük? Templomuk? Papjuk? Ganaj falujuk? Haszonlesés? Rémhír? Pánik? Árulás? Dugeszzsír? Parasztja barma, Dózsa Gyurka! Uzsora? Spekula? Ül a kályhán, csudálkozik. Huj de süt. Mi még konkrétan alkalmaztuk az osztályharcot. Szolgáltunk és támadtunk. Terhes nők megerőszakolása gumibottal. Kivégzések előtt az utolsó vacsoráink, reggel korán a székekkel át az akasztásra. De jól elszórakoztunk. Játékok, séták, nagy beszélgetések, milyen érdekes egy test, úgy szétpöcsölve-kirakva. Máj. Ebből csak egy van? És enélkül nem működik? Bazzze... Tényleg nem. Megismerni a kanászt szétvert lábujjáról... Ma is szeretünk énekelni. Szívesen járunk össze bort kóstolni, vadászni a Pilisbe, a Mecsekbe, a Bakonyba, Mosoni-Duna, Tisza-vidék, szatmári pálinkaház. Először jókat derültünk a múlton, ami, nyilvánvaló, hogy egyre szebb. És ahogy öregecskedünk, annál nagyobbakat röhögünk rajta. Bajtársi lopás! Ellopták, pont tőlem, a körömkitépő fogót. Fölszerelés, rám volt terhelve, hetven forinttal. És nem volt még infláció. Olcsó volt a kenyér. A kevert, a sör. Visszaloptam! De köröm volt benne, bazzze. Valami úri kisasszonyka vinnyoghatta bele, mert látszott még a lakkja, hogy fényes volt, mint a gyöngy. Mondom a komámnak, legalább megpucoltad volna, bazzze. Ő meg, hogy te loptad el! Mert te loptad tőlem, mondtam én. Ezen is jót röhögtünk. Aztán a komám megpucol g-atta a körömkitépőmet, visszaadta, rendbe vót. Nem csináltunk ügyet, nem lett folytatás, fenyítés. Hát ez volt az osztály, haverok, buli, munka. Fanta még nem volt, legföljebb Bambi, narancsszínű, üde, aromás folyadék, szép, csatos üvegben. Szentendre felé keresek egy szép kerthelyiséget, oda menjünk. Sok a zöld, nagyok és lombosak a fák. Nem titkolt vágyam, hogy politikamentes, örök emléket állítsak, amelyből a mai fiatalság is tanulhat. Gyűjtsetek emléktárgyakat, idézzetek föl történeteket. És hozzatok fényképeket az unokákról is! 17
