Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 2. szám - Turai Laura: Csíksomlyó öröme - Roswitha Geyer kerámiái

Mária" képe fénylik föl mégis legnagyobb erővel - s különösen a krisztusi kínokat magára vállalni epekedő Szűzanya megszólaltatásával. A kereszt erejét példázza a következő ferences feljegyzésből származó magánkinyilatkoztatás, Krisztus-ígéret: „az a település, ahol akár egyetlen ember is járja a ke reszt utat, vagy elmélkedik Krisztus kínszenvedésén, megmenekül mindenfajta testi és lelki veszedelemtől".

Az előadások formáit és helyszíneit is megismerhetjük a kötetből. Valójában egy színpadra állított katolikus teológiáról van szó. A folytatásban többek között rendkívül körültekintő elemzéseket olvashatunk az apokrif eredetű jelenetekről, eucharisztia-játé- kokról, Ádám és Júdás szerepéről a bűnbeesés és megváltás-tan kérdéskörében, a források csoportosításával.

A mai ember számára ezen szövegek olvasása a régies forma miatt olykor nehézkesnek tűnik. No, de a görögök óta tudjuk: „ami szép, az nehéz". A könnyű, széles út kísértésének idején a göcsörtös sorok kapaszkodót nyújtanak, miközben egyszerre részesülünk az imádság megszentelő kegyelmében, a paradicsomi fa zöldjének bűnbeesés előtti ragyogásában és a krisztusi száraz keresztfa felszabadító könnyedségében és édességében. Mindez egy olyan miliőben tárul elénk, amelyet igazán magunkénak mondhatunk, hiszen - ezt is megtudhatjuk a könyvből: „Csíksomlyó XVIII. századi színihagyománya egy egészen eltérő, teljesen egyéni vonásokkal rendelkező egység a régi magyar színház történetében."

Medgyesy S. Norbert érzékenyen vegyíti a tudományosság és a misztika hullámvonalait, világos és ihletett elemzéseket vonultatva föl. A ferences lelkületet szem előtt tartva a lényeget emeli ki, a szövegösszefüggések láncolatában ezáltal felmutatva azt az igazságot, hogy a legegyszerűbb kérdések egyúttal a leghúsbavágóbbak. Ahogyan azt a vizsgált, apokrif eredetű Ádám-jelenetekből érezhetjük, és az a boldogító isteni üzenet is elrejlik a sorok mögött, hogy „az ember méltó a megváltásra."

Különösen megindítóak a Krisztus szenvedését számmisztikailag is fölelevenítő részek, hiszen reálissá teszik az egyébként már sokszor, sok helyen ködössé silányodott jeleneteket: „Harminczor s meg kétezer bé törve Urunk, / Szentséges szája pediglen harminezor / Csapásnak hélyt adót." Máshol a két karjával az emberiséget átölelő Krisztust láthatjuk ölés és ölelés isteni paradox valóságában: „Már kezét kiterjesztette, hogy lelkedet meg ölelye, / Jaj, hát sírj üdvösségre, híva teged üdvessegre." A ráébresztés, figyelemfelkeltés folyamatos inspirációforrásként szolgál: „Megcsal, hidgyed, a gyönyörűség / Tőrben ejt, mint titkos ellenség." Különös érdeme a könyvnek, hogy a szakmai alaposság és adatgazdagság mellett tud valódi spirituális élményt nyújtani. Nyilvánvaló, hogy ezeken az archaikus szövegeken nem fog az idő. Fontos dokumentumot foghatunk kézbe tehát, kiváltképp manapság, mikor egyáltalán nem divat a népi, irodalmi vagy bármely más hagyományt önmagában, abszolút tisztaságában megízlelni, szemügyre venni. Elég csak arra gondolnunk, hogy több ezer éves múltra visszatekintő népdalaink értelmezésével milyen keveset foglalkozunk, noha számos szöveg már nem hat az evidencia erejével, éppen a hangsúlyok, a képi kultúra eltolódásai, hozzátoldásai, hamisságai avagy egyszerűen csak szükséges paradigmaváltásai miatt.

Ezekben a népi szövegekben a képiség erőteljes megjelenítő erővel bír. Krisztus szenvedéseinek eleven felidézése a katarzisélmény elősegítésére irányul, ahogy a szín- revitel pedig már keresztény rituálévá emeli a megemlékezést. így például a hét főbűn megszólaltatásán keresztül: „A kevelyek neked tövisből koronát kőttnek, / Tőből ki szagattyak fejednek hajszálát"; „A beketelenek keresztet vallódra tesznek, / És terheltnek szolgálván nagyobb kenodra!"; „Tunyák és jóra restek labadot s keszedet, ! A keresztre szegezik gyenge s artatlan testedet"; „Ecettel s epével itatnak torkosok, / Szajad keserittik, Jesus, etelben tobzodok." A részvétel Krisztus szenvedéseiben az ember személyes bűneinek közvetlenül a Megváltóra vetítésével valósul meg.

127