Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 2. szám - Turai Laura: Csíksomlyó öröme - Roswitha Geyer kerámiái

Girhes egerek, ütött az óra, nem jut többé bársony és remény.

Macska-isten, meddig ér az éhed?

A Tejút már bajszodon remeg.

Bendődbe - a Semmibe - beférnek még a fólfalt csillag-egerek?

Macska-isten, macska-űr, mióta leskelődsz az odúink előtt?

Csillag-lyukból ami fény kifolyna, nyelved nyújtva mind felhörpölöd.

Hízol rajtunk, dögszagú; sugárból háj lesz benned; a Galaktika tekerődző bél-spirálisából ürüléked rottyan: éjszaka.

Hogy az Örök Fényesség ledobja szemfedőjét, egy remény lehet: foszlik az ég lyukas takarója, szétrágjuk mi, csillag-egerek.

Az idézett két sort Svetics Ildikó, egy akkor 13-14 éves, előszállási kislány írta az 1977. évi Kincskereső-táborban.

A kötetből Baka egy példányt küldött Ildikónak (precizitására jellemző, hogy előbb gondosan korrigálta a kötetben található két sajtóhibát...), a következő dedikációval:

Svetics Ildikónak a lopott két sort megköszönve, sok szeretettel Baka István 94. V 10. *

*

Érdekesség, hogy az 1983-as, Trencsényi László szerkesztette Kincskereső táborvezetőkézben című módszertani kiadványban Baka István írása is helyet kapott: Költőiskola a Kincskereső-táborban. A költő sajátos, fanyar humorával kezdi tapasztalatainak összegzését: „A cím első szava természetesen idézőjelben értendő. Sohasem akartam tizenéves »költők« rajait rászabadítani e versfaragókban amúgy is bővelkedő országra. Az igazi szándékunk versértő olvasók nevelése volt, s véleményünk szerint a verscsinálás a versértés alapiskolája (s nem fordítva, ahogyan sokan képzelik)."

Az előszállási Kincskeresők szempontjából a következő szakasz a lényeges: „Végezetül néhány példa a tábori metafora-játékokon keletkezett művekből. Mindegyiket olyan gyerek írta, aki egyébként nem foglalkozik versírással (hacsak a táborban nem kapott kedvet hozzá, de ennek - s ez megnyugtató is - azóta nem sok jelét tapasztaltuk, az írást azok folytatták, akik a táborba is költőként érkeztek)."

122