Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 2. szám - Turai Laura: Csíksomlyó öröme - Roswitha Geyer kerámiái

Vándor Éva tolmácsolta. E két vers a Kincskereső 1977. szeptemberi számában nyomtatásban is megjelent.

Sipos Ildikó: Vihar

Zöld bokrok kék homályában játszanak a szellők, meg-megrezzen a fehérfejű margaréták dereka, gyorsabb táncot jár már a szél, libegnek a nyárfák kontyai, éjsötét felhők hánykolódnak az ég felkorbácsolt tengerén, megbomlott fátyola: elered a dús hajú eső, felriad álmából a fűszál, rémülten néz a fákra, peng az eső sarkantyúja, cikázik a villám haragja, csattan az ostor, rohan a felhőnyáj.

S egyszerre csak

előbújik a Nap, mosolyog sugár-bajusza alatt, elfelejti a mező, hogy itt az előbb eső szakadt.

Svetics Ildikó Égi egerek helyet:

című verse a Tábori Kincskereső harmadik számában kapott Égi egerek

Lyukas az ég bársonytakarója Kirágták a csillagegerek ím, itt már a fényes macska Az majd rendet teremt.

Egyre lejjebb tereli a Hold-cirmos A ragyogó kis pontokat Le az ég mélykék tengeréről Nehogy bajt okozzanak.

Baka e vers első két sorát használta fel Változatok egy gyerekversre című költeményében, amely az 1994-ben megjelent Sztyepan Pehotnij testamentuma című kötetben, a Szaturnusz gyermekei című ciklus élén olvasható. A költő lábjegyzetben emlékezett meg ihletforrásáról.

Változatok egy gyerekversre

„Lyukas az ég bársonytakarója, kirágták a csillag-egerek." Macska-isten odalopakodva lesi őket; horpasza remeg.

Macska-isten, telihold-pofáju: fény-bajúsz és kráter-szájüreg... Kiürült már minden tálka, vályú. Mi maradt még? Csillag-egerek.

Lyuggatott az égbolt takarója, örökebb az éhség, mint a fény.

121