Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 2. szám - Lengyel András: Irodalom, marginalitás, rendszerkritika: Egy paradigmatikus eset: Lakatos Péter Pál „története”

tak. Mindez pedig az akkori irodalmi/ideológiai törésvonalak ismeretében egyértelmű távolodásra, illetve orientációmódosulásra utal. Lakatos ekkor a maga „barthás" módján már alighanem csakugyan „kommunista" volt.

Az a gondolkodástörténeti alakzat azonban, amely írásaiból és lapok közötti mozgásaiból összeáll, sajátos orientációt mutat. Egyrészt, legalábbis 1930 elején, még ott találjuk az Előőrsnél. 1930. január 11-én például, amikor az Előőrs József Attila Bethlen István című „aktuális" versét is hozta, a vers mellett Lakatos A gyufa című glosszája, kis „színese" is megjelent. (Jellemző, hogy - mint hagyatéka egyik följegyzéséből látom —Tasi József olyan „bökkversként" definiálta József Attila versét, mint amilyet „LPP" és Pintér Ferenc is írtak.) Január 25-én pedig Lakatos „Heti figyelő"-je - Megmozdult az erdélyi magyar fiatalság címmel - az Erdélyi Fiatalok című folyóirat megjelenését köszöntötte. (Jancsó Béláék lapja az erdélyi nem szocialista, de szociális szempontokat is erőteljesen képviselő fiatal nemzedék talán legérdekesebb és legfontosabb szerveződése volt.) Cikkét Lakatos ezzel zárta: „Az öntudatraébredt erdélyi fiatalság célja, hogy életét gazdasági, kulturális és szociális autonómia által biztosítsa; a csonkahoni fiatalság feladata ugyanaz s még az is, hogy a kisebbségi sorsban öntudatra ébredt fajtestvéreit minél hatalmasabban támogassa és a magyar közvélemény figyelmét minél erőteljesebben a kisebbségi problémák felé irányítsa." (A 'fajtestvérek' szó még az Előőrs hangja, de a célkitűzés már jóval előrébb mutat.) Ugyanakkor, vagy valamivel később, már nemcsak a Kortárs munkatársaként fedezhetjük föl, de Radnóti Miklós verseskönyvének méltatójaként is. A Kortárs 1930. március 20-i számában a Pogány köszöntőt ismertette, egyengetve a fiatalabb költő útját. A kritikát ma is számon tartják a Radnóti-recepció kutatói. Itt érdemes is idézni Radnóti monográfusát, Ferencz Győzőt, aki nem pusztán baráti gesztust, hanem a költő és kötete komolyan vételét látja ebben a kritikában. ,,[N]em kerülik el figyelmét [ti. Lakatosnak] a Szegénység és gyűlölet versében előforduló képzavarok. Sőt hiányolja a kötetből a »robbanó erő«-t, de Radnótit komoly tehetségnek tartja. Egy megjegyzése pedig nagyon éles szemre vall: azt írja, bár Radnóti széles sorú, zsoltáros hangú szabadverseket ír, »alkotókészsége mégis a dal felé ösztönzi.«" (Lakatos 1930, 27.) (Ferencz 2005: 156.) Kritikáját Lakatos már úgy írta meg, hogy személyesen is ismerte Radnótit, sőt alighanem emberi karakterével is tisztában volt. Nem is véletlen, hogy néhány évre az ő sorsuk is összefonódott, harcostársak s barátok lettek.

Valamikor 1930 tavaszán Lakatos is, József Attila is otthagyta az Előőrsöt - ez, mindkettőjük esetében, összefüggésben lehetett politikai orientációjuk módosulásával, „radikali- zálódásával". Lakatos, mint egyik későbbi rendőrségi kihallgatásán megvallotta, a Magyar Tanoncok Lapja című képes hetilaphoz került. Új munkahelye pusztán kenyérkereseti lehetőséget jelentett számára, politikai szerepe itt nem volt. A „politizálás" terepe egy ideig még a Bartha Miklós Társaság maradt, de nem sokáig. A társaságban, amely a maga eklektikus módján a jobb- és balfelé tájékozódóknak egyaránt teret adott, 1930 őszén fölerősödött a jobbszámy hangja. 1930. október 31-én egy csoport, köztük Lakatos és József Attila is, nyilatkozatot adott ki, ezzel a szöveggel: „Alulírottak kijelentjük, hogy a mai nappal a Bartha Miklós Társaságból kilépünk, s azzal mindenféle összeköttetést megszakítunk, mert a Társaság utolsó félévi működésével eredeti céljától eltért s egy kis szűk csoport politikai érdekeinek szolgálatába állt. így a komoly tudományos, irodalmi s művészi munka lehetőségét nem látjuk biztosítva. Mi nem akarunk a Magyar Nemzeti Szocialista Párt (a magyar hitleristák) dilettáns csoportjának alvállalata lenni." (Idézi Tasi 1995:170-171.) Ez a szakítás egyszerre mutatja a „magyar hitleristák" előretörését, s - ami a mi szempontunkból fontosabb - Lakatos és József Attila együttes mozgását, balra. Hogy ekkor is tartották a kapcsolatot, arra az egyik, velük együtt kiváló „barthás", a későbbi neves irodalomtörténész, Gál István egyik elejtett megjegyzése világít rá. Gál Fábián Dániel József Attiláról írott könyve (1975) kapcsán elmondja: „József Attilával nemcsak internátusokban találkoztunk, hanem a közelben lévő törzshelyén, a Japán kávé107