Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 2. szám - Lengyel András: Irodalom, marginalitás, rendszerkritika: Egy paradigmatikus eset: Lakatos Péter Pál „története”
nyitva — súlyosbította. S a 'faj' szó történetileg már eleve adott poliszémiája, gondolati uralhatatlansága, a beléje kódolt elkülönböztető logika révén automatikusan az egy országban élő emberek belső megosztását eredményezi, a vélt faji tartalomnak meg nem felelőket pedig kirekeszti. A kettősség, látensen, magát Lakatost is jellemezte. Cikkel ugyan nem szerepelt a kötetben, de két verse is megjelent itt. Az egyik, a Harmatozz jóság, a deformáltságélménynek, a lenyomottságnak ad hangot: „Az Isten sír most, I hullanak a rozsdás rózsaszirmok, / zsugorodnak az emberi szívek." (27.) Reakciója, amelyet fölütésként és zárlatként egyaránt megfogalmaz a vers, a jóság, sőt (a nagybetűs, megemelt, szimbolikus) Jóság megidézése. „Ó harmatozz Jóság!" (27.) Ez, mint szubjektivitása jele, nem is vonható kétségbe. A másik vers, a Reszket a fold (53.) azonban félreérthetetlenül az Új Magyar Föld programjához igazodik, s osztozik annak ellentmondásaiban. A zárószakaszt érdemes is itt idézni: Testvér, bomlik a tűz és bomlik a csíra a mélyben s messze falukban idegen és úri bitangok a föld barna, remegő mellére taposnak s reszket a föld s reszket a kapa kemény parasztok vállán s reszket a májusi szél is. Testvér, bomlik a tűz és bomlik a csíra a mélyben, vágd félre kalapod s kiálts egyet mégis. Nemcsak a paraszti „tematika" megjelenése figyelemre méltó itt, de „a föld barna, remegő mellére" taposó „idegen és úri bitangok" összekapcsolása is. A szociális szempontnak az „idegenség" szempontjával való összekapcsolása nála is új, s nem kevésbé problematikus mozzanat. Valamivel később e beállítódásnak már publicisztikai konzekvenciáira is fölfigyelhetünk. Az Új Magyar Földre, illetve a benne jelentkező, új szerkezetű, számos elemében innovatív programra a rivális hetilap, az „urbánus" A Toll szinte azonnal reagált. Az 1929. június 30-i szám névtelen cikke (szerzője, Tasi József szerint, Zsolt Béla, a lap akkori főszerkesztője volt) szimptomatikus írás. Elismerő s méltányló, de mégis, szükségképpen vitát: ütközést generált. Zsolt (ha csakugyan ő írta a cikket) elismerte: „ebben a kis füzetben vívódik az értelmesség, a tanultság, a nyugati orientáció azzal az ellenforradalmi fuvallattal, mely ezeket a fiatalembereket még fogva tartja." Ez a diagnózis nagyjából-egészéből pontos, s az is érthető, kit (Szabó Bertalan, Békéssy Sándor) s miért dicsért meg. ítélete lényege azonban, amelyet írása címe mond ki (Fából vaskarikát csinálni...), amennyire jogos, annyira egyoldalú is. Magában rejtette a vitát, s a vita meghatározott irányba való eszkalálódását. Nem is meglepő tehát, hogy az Új Magyar Föld egyik szerzője, az okos, de meglehetősen militáns Pintér Ferenc az Előőrs 1929. július 13-i számában élesen reflektált A Tolira, amely szerinte „a banktrezorok honfoglalását akarja". (Ezzel, ha eltekintünk az előzményjellegű fejlemények számbavételétől, megnyílt egy új front a magyar gondolkodástörténetben. A szorosabb értelemben vett népi-urbánus vita kezdetei valahol itt keresendők.) Mindez természetesen Lakatos gondolkodását és sorsát is befolyásolta. Hamarosan, még 1929 nyarán, odahagyva a Budapesti Hírlapot, csatlakozott a Bajcsy-Zsilinszky Endre irányította, szociális és „fajvédő" szempontokat sajátos amalgámmá alakító Előőrshöz. S új lapjánál, kb. háromnegyed évig, fontos szerepet kapott. Cikkei, mindenekelőtt polémikus írásai és bökkversei jelentős tételei lettek a valóság újradefiniálásáért folytatott küzdelemnek. 102
