Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 2. szám - Lengyel András: Irodalom, marginalitás, rendszerkritika: Egy paradigmatikus eset: Lakatos Péter Pál „története”
akarom / tudni ennek a mélységnek titkát és / zuhanásommal akarom elérni szemed / határtalan határát: a Szívedet." Ez persze elsődlegesen a személyiség szerelemben való föloldódásának tematizálása, a maga patetikus módján, de a versben megnyilatkozó szerzői énre általánosabban is jellemző. Az alapélmény, mely e magatartásból szükségképpen fakad, egyértelmű: „Mélységbe szállók mindig lefelé, mindig gyorsabban." „Zuhanok és zuhanvást nem gondolok a Végre, / a Határra: hiszen feneketlenség az utam." A Nyugatban megjelent versciklus tehát, mint személyiségdokumentum, a személyiség absztrakt szerkezetét és dinamikáját is föltárja, s kulcsot ad Lakatos életútjának megértéséhez. (Osvát alighanem ezt érezte meg, amikor a ciklus közlése mellett döntött.) 6 A Nyugatban Lakatosnak ezt követően több verse már nem jött. Verseit s más írásait viszont a Raith Tivadar-féle Magyar írás, majd (részben párhuzamosan) a Népszava viszonylag rendszeresen közölte. Azaz: a kor irodalmi konvenciói szerint költő lett - az irodalmi élet margóján. Irodalmi szempontból mindkét lap marginális fórum volt, egymástól is különböztek (az egyik, ambíciója szerint is irodalmi és művészeti folyóirat volt, a másik csak irodalmat is közlő politikai napilap), de - más-más módon - mindkettő az ellenkultúra részének számított. A Magyar írást mint az eklektikus hazai avantgárd egyetlen folyóiratát tartja számon az irodalomtörténet-írás, s ez akkor is rang, ha tudjuk, a magyar avantgárd első vonala nem itthon, hanem külföldön, emigrációban élte életét. Az új irodalmi nemzedéknek azok a tagjai ugyanis, akik itthon maradtak és alkatuk, irodalmi ambíciójuk miatt nem illettek bele a Nyugatba, jobb híján itt, Raith Tivadar folyóiratában találtak otthonra. Itt írásaik nyilvánosságot, fórumot kaptak, s egyben valamennyire a nagyvilágban zajló irodalmi és művészeti fejleményekről is tájékozódhattak. A be nem illeszkedők attitűdje s új, kísérleti beszédmódja egy (itthon) új irodalmi teret nyitott meg, amelyben különböző tehetségű, s utóbb egymástól is különböző pályákat befutó alkotók „vegyesen" szólaltak meg. Közülük egyesek, például József Attila, klasszikussá értek, mások - a többség - azonban ma már csak a történeti irodalomszociológia számára érdekesek. Lakatos a Magyar írásban 1922 őszétől a lap megszűnéséig, 1927-ig volt jelen, elsősorban versekkel, de prózával is. Az 1922. évi 9. számban már két verse is nyomdafestéket kapott („Krisztusom, nyomorúság szúrt szíven"; „Én már nem hajtom lány ölekbe..."). Majd, még ugyanabban az évben, a 10-11. és a 12. számban három. Az 1923. évi 1-2. számban további három verse jelent meg - ez az erős nyitás nyilván a Nyugatban való debütálása jutalmazása volt. Ezt követően ugyan esetlegesebb lett jelenléte (1924-ben például egyáltalán nem publikált a lapban), de azért a kapcsolat megmaradt, Lakatos a Magyar írás köréhez tartozó szerzőnek számított. (Tudjuk, a lap segédszerkesztőjével, az ügyvédként dolgozó Melléky Kornéllal barátsága később is megmaradt.) Verse jelent meg az 1925. évi 2. számban, prózája (vagy inkább prózaverse) a 3. számban, verse az 1926. évi 1., elbeszélése a 4. számban, majd verse az 1927. évi 1. és 6. számban. Alkalmilag kritikákat is publikált, Szabó Lőrinc első, Föld, erdő, isten című kötetéről például még 1922-ben, a július-augusztusi számban. De írt Kassák Lajos (1922/7-8. sz.), Simon Andor (1922/7-8. sz.), Erdélyi József (1922/9. sz.), Bán Oszkár (1923/1-2. sz.) vagy a már halott Ady (1922/12. sz.) verseiről is. S írt Walt Whitmann (1922/ 7-8. sz.), sőt Nietzsche (1923/ 1-2. sz.) egy-egy kötetéről is, a színész Gellért Lajosról pedig cikke (1922/ 9. sz.) jelent meg. Ezek az írásai a lap gyakorlatához igazodva rövidek, szinte jelzésszernek, de jelzik tájékozódásának bizonyos irányait. (1922/23- ban publikált az Új Kultúra című, néhány számot megért folyóirat-kísérletben is - sőt ez, a maga szűk körében növekvő tekintélye jelzéseként, már „főmunkatársaként" nevezte 96
