Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 2. szám - Füzi László: Az idő keresése
S aztán Sztálinról, majd Leninről, a bolsevizmusról. Tudni akart Liska Tibor szocialista vállalkozói elképzeléseiről. A lehetséges gazdálkodási formák érdekelték, az, hogy miért működik a nyugati világ, s miért nem működik a keleti. Ideológiai magyarázatokkal már nem lehetett meggyőzni őket, aki kiment egy nyugati országba, az egyből érezte a különbséget. A nyolcvanas évtized egyébként is az ideológiák alkonyát hozta magával. A fasizmusról és a bolsevizmusról, az egymáshoz való kapcsolatukról akart tudni. Ismerni akarta az akkori legjobb könyveket, s látni akarta a legjobb filmeket. Nem akart mást, mint amit a többi fiatal értelmiségi is akart. „Liska Tibor (1925-1994) kutatásai olyan társadalmi-gazdasági modell kidolgozására irányultak, amely a kapitalizmusnál is piacibb módon működik, ahol még a tulajdon is verseny tárgya. Liska azért kísérletezett megszállottan új elveken működő társadalmi-gazdasági koncepcióval, mert a működő - nem csak a kelet-európai - gazdasági rendszerek kritikájából kiindulva arra a következtetésre jutott, hogy ezek az - ő szóhasználatában - állammonopolista rendszerek szükségszerűen magukban hordozzák a rossz működés feltételeit, és ezért halaszthatatlan a szabályozórendszer újragondolása. Ez Liska életművének legfontosabb üzenete. Liska Tibor hatvanas-hetvenes években kialakított közgazdasági elképzelései a nyolcvanas évek elejére társadalmi-gazdasági modellé kristályosodtak. A modell alapvető emberi jognak tekinti a termelőeszközökkel való rendelkezést, amelyet nyílt versenyben lehet érvényesíteni. Az államnak csak annyi szerepet szán a gazdaságban, mint a játékvezetőnek egy focimeccsen: szabadrúgást ítélhet, ha valaki kézzel ér a labdához, kiállíthatja a szándékosan szabálytalankodókat, de labdába nem rúghat, és a szabályokat sem változtathatja meg. ...A hatvanas-hetvenes években Liska elsősorban a szocialista tervutasításos gazdálkodást szidta, de később a nyugati típusú gazdasági rendszerekre is hasonló átkokat szórt. Ezekre is úgy tekintett, mint szükségképpen rosszul működő rendszerekre. Az 1990-es rendszerváltásról az volt a véleménye, hogy »most átúszunk az egyik süllyedő hajóról a másikra«. Sosem nyugodott bele, hogy csak rossz megoldások közül lehet választani, és a folyamatos bírálat mellett megszállottan próbálkozott olyan elvek lefektetésével, amelyekre az általa kritizált jelenségektől mentes társadalmi-gazdasági rendszer épülhetne fel. Az eredmény a Liska-modell lett, amivel sosem volt igazán elégedett, de a lehetséges próbálkozások egyik irányának tekintette."* Emlékei szerint Liska Tibor Ökonosztát című könyvét olvasta, és a Koncepció és kritika című tanulmánygyűjteményt, ebben a kötetben Liska koncepciójával kapcsolatos tanulmányok is szerepeltek. A téma, a szükségszerű kiútkeresés mellett Németh László vállalkozói szocializmus-modellje miatt is foglalkoztatta. Németh gondolkodásában valóban az volt a legizgalmasabb és a legtávlatosabb, amit a szocializmusról, egyáltalán a jövőről mondott. Ezért is tartottak tőle a Kádár-rendszerben is, pontosabban, csak meghatározott keretek között engedték a munkáit megjelenni. A történelem aztán, legalábbis mostanáig, félredobta Németh László és Liska Tibor gondolatait is. Arra is emlékszik, hogy Liska Tiborról valamikor Vekerdi László hosszasan beszélt neki, illettek is egymáshoz, mint örök lázadók. * Liska Tibor: A Liska-modell üzenete, Mozgó Világ, 2000. 7. 67
