Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 2. szám - Füzi László: Az idő keresése
írások. Azt sem tudta elképzelni, hogy a nyomdákban nem lesznek szedők, mindenki maga üti be az írását, s úgy küldi el. Azt sem tudta volna elképzelni, hogy pénzügyeit számítógépének segítségével intézi, ahogyan minden mást is gépének vagy éppen mobiltelefonjának a segítségével intéz majd. Ha erre gondol, mindig eszébe jut Határ Győző megállapítása, talán a Kabdebó Lóránttal folytatott bosszú beszélgetésében mondta, hogy a számítógépek terén még csak a neolit korszaknál tartunk, s beláthatatlanok ennek az új eszköznek a lehetőségei. Az egész emberi történelmet meghatározó, s az ember történelmében csak pár változáshoz hasonlítható átalakulás közepette élünk az ezerkilencszázas évek utolsó negyedétől. Mindezeknek a változásoknak a mélyén csendesen húzódik meg mindaz, amit Magyarország, és szélesebb értelemben Kelet-Európa átalakulásának nevezünk, politikai és társadalmi értelemben is. Ennek a folyamatnak a mélyén húzódnak meg az ő életük történései. Tudja, hogy minden új jelenség mélyen gyökerezik a mélyben, mégis meglepődött, amikor az információs társadalom jelenségeit elemző Manuel Castells összegző megállapítását olvasta: „Az a technológiai rendszer, amely a huszonegyedik század hajnalán mindnyájunkat körülvesz, az 1970-es években állt össze. (...) Mindezeknek van egy közös lényegi eleme: miközben elsősorban a már korábban is létezett tudásra épültek, s mintegy a kulcs- technológiák fenntartásával fejlődtek ki, minőségi ugrást jelentettek, olyan értelemben, hogy a kereskedelmi és mindennapi alkalmazás révén lehetővé tették a technológia tömeges elterjedését, miközben az adott technológiai megoldások hozzáférhetőségének növekedését a minőség javulása mellett csökkenő költségek kísérték.* Az ezer irányba mutató társadalmi változások kapcsán még mindig Manuel Castells gondolatát idézi. Castells formulája alapján a hálózati társadalom minőségi változást hoz az emberi lét gyakorlatában. Míg az emberi történelmet évezredeken keresztül „a természet dominanciája jellemezte a kultúra fölött", majd, az ipari forradalmat követően, a kultúra dominanciája mutatkozott meg a természet fölött, addig a legújabb szakaszban, a hálózati társadalom időszakában beléptünk a társadalmi szerveződés tisztán kulturális mintáinak időszakába. „Épp ezért társadalmi szerveződésünk kulcsfontosságú összetevője az információ, és az üzenetek és képek áramlásai a hálózatok között társadalmi struktúránk alapvető összekötő fonalait alkotják." A szerző szerint így maradunk magunkra a világunkban, s ez, tapasztaljuk már, újabb veszélyeket rejt magában az emberre nézve.** * Manuel Castells: A hálózati társadalom kialakulása, Az információ kora - Gazdaság, társadalom és kultúra, 1. kötet, fordította Rohonyi András, Gondolat - Infónia, 2005, 97. ** Uo.: 607-608. 5. Mindezzel azt mondja, hogy ezerkilencszáznyolcvankilenc nem végállomás volt, s nem kezdet, hanem Kelet-Európábán a szükségszerű átalakulás jelképes pontja. Ezerkilencszáznyolcvankettő még kevésbé tekinthető bármilyen fordulat kezdetének, hacsak a politikai hatalom újbóli, de lassan az utolsó bekeményítése nem ekkortól indult. 61
