Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 12. szám - Péter Márta: éjszaka csak hallom; dögkút; (ahogy porlad); táj; (csak állok, mint ló); (már úgy); (össze kell pakolni): versek

táj

és ők is, hogy

lenni

voltak,

és bennük, ami múlt,

elmúlt a tónus az izomból, csak a bizonytalanság meg a tárgyak

szürkületi képe, az béleli a földi vackot és ki lenni jön, 'hogy benne készül az idő, finom halálrétegek közelítik. és az élő, hogy el a szenvedésanyag, anyagát szenvedő mi és milyenség, de még a könnyű mik is a vetélt pillanatban - szemhatáron, és a szabadulás (menekvés) is, mert te sem és a fájdalom mutatványait is rajtad át, bent és magamban, soha- vége tájon írva

megírva

(csak állok, mint ló)

csak állok, mint ló kit ütnek, de terhét már föladta nem megy, és

46