Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 12. szám - Horváth Dezső: Messzi Imriske kegyetlen halála

még nem érted, kis buksi, hogy lehet ez, de mire megnősz, majd megérted. És ha akkor is kedved lesz az uradzáshoz, annak már lesz értelme. Akkor lehetsz pártelnök, lehetsz követ, exportálhatsz és börzézhetsz, és ha jól forgatod magad e világi életedben, lehetsz félelmetes diktátor.

Akkor én már igen öreg ember leszek, Messzi Imriske, és félig megvakult a sok írástól, olvasástól. Emlékezz meg akkor róla, hogy milyen jó szívvel voltam hozzád életed kereszt- útján, és járj ki nekem egy ágyat a menházban.

Azért idéztem ilyen hosszan a befejezés előtti sorokat, hogy megint láthassuk, mennyire összemosta az emlékezet Tömörkényt Mórával. Móra emlékezete.

*

Ki tudná megmondani, mi mikor, és miért akkor jut eszünkbe? Amikor Móra még a kenetes leckét mondja Imriskének, ő már nem hallja. Meg kell tudnom, akár a föld alól is, hogyan is történt a dolog a búcsúban, élete legnagyobb keresztútján.

Három nagyhírű szegedi újság szeptemberi számait nyálaztam át 1920-ból, azt gondolván, legalább annyit találok valamelyikben, hogy szörnyű gyilkosság történt Öttömösön. Volt azokban tücsök és bogár, országos nagy hír is, meg világra szóló is. Dúltak a pörök a Tisza István miniszterelnök meggyilkolása ürügyén, meg is hozták az ítéletet, sőt végre is hajtották. Megtaláltam fogalmazási gyöngyszemként azt is, hogy Kis 20 József szabadnapos rendőrt leszúrta Csapó László főhadnagy. Tombolt a számonkérés, mint minden rendszerváltás után szokott, és dr. Beretzk Péter feleségül vette menyasszonyát. (Híres nőgyógyász lett belőle, és még híresebb madarász.) „Elveszett a Szentistván-térről (sic) egy fehér tyúk hét csirkéjével. Aki tud róla, szíveskedjék értesíteni", de Öttömös olyan messzire esett innen, nem érkezett meg a vérontás híre.

Kétségbe nem vonhatom „adatközlőim" igazmondási szándékát, legföljebb a dátumban tévedhettek.

Kukacpostás levelet küldtem az öttömösi polgármesternek, Bata Ferencnek. Azt tudom, hogy az új templom fölszentelése óta (1937!) Kisasszony napján van a búcsú, de mikor lehetett 1920-ban? És élhet-e még valaki a faluban, aki akár családi hagyományozódás révén tud valamit az akkori borzalomról. Előkerestem régi jó komám, Katona János szép könyvét, Tanyán sarjadt életem emlékei a címe. O annak a bizonyos másik Katona famíliának a leszármazottja, a másik Katona Pálé, aki Alsóközpontra költözött, de ő még az öregcsorvai iskola melletti tanyában született. Ha jól emlékszem, a kiindulásomként szereplő dicstelenül ledöntött kőkeresztet is az ő ősi ága - Katona Imre és neje, Farkas Verőn állította. Könyvében nem szól Imréről, de talán távoli rokoni alapon is tud róla.

Várom a folytatást. Talán a Levéltárból is kapok valami kis hírt a pörről. Tudom, hogyne tudnám, alig múlt akkoriban búcsú bicskázás nélkül, halálos esetek is történtek, de megadnám az árát, ha az öttömösiről is tudhatnék valamit.

Katona Jánost sikerült elérnem telefonon. A Messzi Imriskeként elhíresült Katona Imréről semmit nem tud. Azt mondja, annyian voltak Katona nevezetűek az iskola környékén, számon tartani is lehetetlen. Ráadásul a keresztnevek meglehetősen szűk körben, szoros rendben ismétlődtek. Lányoknál is, fiúknál is. Benne van a korban maga is - átlépte már a nyolcvanat -, és ajánlani se tud senkit, aki esetleg többet tudhatna.

39