Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 11. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT HATÁR GYŐZŐ - Lengyel András: Az éjszaka meg nem festett színei
évben négyszemközt sajnos már nem nagyon voltunk, mindig „nyilvános" térben, mások szeme előtt találkoztunk, így csak feleségétől, Zsókától tudom, amit elejtett megjegyzéseiből sejtettem. Megkeseredett. Ahogy felesége mondja: „Eléggé kiábrándult a jelenkori nagy magyar valóságból, törtetésből, nyomulásból: megkeseredett. Azt mondta, befejezi az írást végleg, igaz, a millió apró jegyzet nem egészen erről tanúskodik." A jelek szerint persze nem akart teljesen elhallgatni (önmagát tagadta volna meg), „csak" megszólalási formát akart váltani. Ezt erősítik felesége szavai is: „Pali terveket dédelgetett még. Újra elkezdett rajzolni, akvarellezni. Előbányászta fiatalkori képeit, vázlatait: válogatott, töprengett. Tervezte, hogy megfesti az éjszakát, órákon át ácsorgott az erkélyen, figyelte éjjel a fényeket vagy a hajnal különösségét. Több tucat vázlatot készített. Azt mondta, két év kell még, talán összehoz egy kiállításra valót. Néhány új tusképét már be is kereteztük." Halála váratlanul következett be, ám „visszatérési" terveit ez végleg keresztülhúzta. Az „éjszakát" már nem festi meg. De szimbolikus (vagy legalábbis én annak érzem), hogy hajdani nagy, dédelgetett „témájából", az őt mindig is foglalkoztató „árnyék-problematikából" az éjszaka képei ugrottak előtérbe. Jellegzetes, egyediségeiben is jól általánosítható értelmiségi sors lett az övé. Nézőpont kérdése, hogy az elpazarlódott lehetőségeket, a nyilvánvaló veszteségeket állítjuk-e a kép középpontjába, vagy az eredményeket, amelyeket élete munkája termett. A veszteségélményt nem tudom elnyomni (ahhoz túlságosan is saját elpazarlódott lehetőségeimre figyelmeztetnek az ő veszteségei), de „realistaként", aki mindig a történeti szűkösség közegében voltam kénytelen élni, azt kell mondanom: annak örüljünk, ami mégis, az akadályozó külső és belső körülmények ellenére is, az ő egyéni hozzájárulásaként megszületett. Kultúránk szegényebb és szürkébb lenne nélküle, művei nélkül. S ez, ha jól belegondolunk, nem kis dolog. József Attila (egyik Wolker-fordításában) azt írja: „Ha meghalok, a világon különösebb dolgok nem esnek, / csak én változom el mindenből, nyomorúságom elhagyva." A veszteség a túlélőké. 6000 Kecskemét, Nyomda u. 8. Tel.: +36 76 501 240; Fax: +36 76 501 249 E-mail: info@print2000.hu www.print2000.hu Folyóiratunk megjelentetését a Nemzeti Kulturális Alap E számunkat nyomta és kötötte a Print 2000 Nyomda Kft. print #§> 2000-N—2Í—ű—M—D—A ___KFT___KFfSKFMFT Nemzeti Kulturális Alap támogatja. 128
