Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 11. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT HATÁR GYŐZŐ - Nekem egy egész városom van, „akit” szerethetek

ez működik! Ma is úgy vagyunk, hogy legalább száz évnek el kell telnie ahhoz, hogy egy épület esélyes legyen a műemléki besorolásra. Ezzel a szabályozással állítólag mi most már nagyon liberálisak vagyunk. Ennek kapcsán jut eszembe, hogy 1911-ben Kecskeméten a nagy földrengést követően, öt épületet terjesztettek fel műemléki védelemre, köztük a Pestis-emlékművet és Lechner Ödön Városháza-épületét is, nagyon helyesen.- Mindössze 15 évvel az építését követően? A földrengés idején még Kada Elek volt a polgármester. így talán kicsit jobban érthető a távlatos gondolkodást sejtető döntés.- Igen. Valóban különleges gondolat volt.- És megkapta a Városháza a műemléki védettséget?- Megkapta. A kezdeményezők még komoly emberek voltak. Kada Elek joggal mondhatta, amikor a Lestár Péter térbokros főtere és a hozzá vezető sugárút - Kada műve - elkészült: „Ez a mi üzenetünk a jövőnek!"

Egy másik kapcsolódó történetem is van. Elmondtam egyszer egy vitában, hogy szerintem a hülyeség nem műemlékvédelmi kategória. Ezt azóta is komolyan gondolom. Hülyeséget nem csak jelen időben követünk el, a történelem folyamán is többször előfordult - emberek vagyunk. Kecskeméten van egy épület, az Ókollégium épülete. Akkoriban felmerült, hogy múzeum lesz belőle, de aztán másként alakult. Volt tehát egy előzetes vita arról, hogy mit kezdjünk az épülettel. Ez egy klasszicista ház, a tervező szimmetrikus iker- lépcsőházzal tervezte, de úgy látszik, akkor is volt egy hozzá nem értő, de hatalommal rendelkező laikus, aki az egyik lépcső helyén lefalaztatott egy használhatatlan kukszlit. Az egész lépcsőház úgy nézett ki, mint valami szélütött. Mondtam a kollégáimnak, semmi baj, de ha valaki akár kétszáz évvel ezelőtt elkövetett egy szemmel látható, nyilvánvaló hibát, úgy érzem, az is műemlékvédelem, hogy a tervezőnek adunk igazat, helyreállítjuk az eredeti terv szerinti állapotot. Természetesen jelezzük, hogy ez új beavatkozás, s ezzel az egész ház megkönnyebbül. Azt remélem, ebből a példából is érezni lehet, hogy miként gondolkodom a műemlékvédelemről.

Még egy érdekes példával hadd zárjam be ezt a gondolatkört, természetesen volna még nagyon sok egyéb ide köthető mondandóm. A közelmúltban keresett meg Farkas Gábor építészkollégám Kecskemétről az ügyben, hogy folytatódik a főtér burkolása, és mert annak idején a Kéttemplom közt én terveztem, kérdezte: mi az igényem az új térburkolattal kapcsolatban? Meg is egyeztünk. Elmondtam neki, hogy én itt, az Alföldön nem tudok gránitot elképzelni, mert az csillog-villog, és iszonyúan drága. Viszont nekem változatlanul nagyon tetszik az ikerkeramit, nem a sárga, hanem az egykor volt szürke. Javasoltam, hogy ezt tartsuk meg, amíg lehet. Az érdekességét és a különlegességét az adja ennek az egésznek, hogy én kineveztem műemléknek ezt a burkolatfajtát. Amikor majd egy-egy eleme eltörik, azt pótolni fogjuk egy kőlappal, amibe beleírjuk a csere dátumát. Lehet, hogy először csak öt ilyen számozott kőelem lesz, de évek múltán az útburkolás teljes története is leolvasható lesz a bevésett számokról.-Azt mondtad, kinevezted ezt a keramitot műemléknek. Számos mást is kineveztél volna műemléknek, legalábbis ez olvasható ki eddigi munkásságodból. Beszéltél már arról, hogy kezdetektől fogva tágítani szeretted volna a műemléki védelemre jogosult épületek és építmények körét. Kecskemét esetében ez annál is inkább fontos volna, mert ezt a várost még szakkiadványokban is úgy írják le, mint olyan régi gyökerű mezővárost, amelynek nincsenek műemléki védelemre érdemes épületei. Értékei viszont kétségkívül vannak.- Sokszor a szemünk előtt vannak az értékes építészeti emlékeink, a nyilvántartott műemlékeink is, és a nem nyilvántartottak is, csak észre kell venni őket. Ilyen volt például

91