Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 11. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT HATÁR GYŐZŐ - Fehér Zoltán József: Az Anibel titka
- Egy eretnek-színezetű szakadár szellemszekta megszállottja.- Szakadár szellemszekta a mennyekben? Istenközeiben?!- Igen; habár nem is istenközeiben. Ezek igen bonyolult dolgok, majd összehozlak már a doktorral, én ehhez elég fejlett nem vagyok. Mindenesetre, azért azok sem pogányok...- Hm...- Még nem tudhatod, honnan is tudnád helyesen értelmezni, mi a pogány. A földön „a törvény nemtudása nem mentesít a bűn következményeitől". Az égi igazságszolgáltatásban más a bűn. Csupán akkor követsz el bűnt, ha tudod, hogy bűn és mégis elköveted. Ezt Ede kiabálva mondta, csattanva szinte a lényeget. Egy sokfiókos sublód empire veretein babráltam gépiesen, elmerengve.- Ez hát a bűn... Eszméletem határmesgyéin elfelhőzőtt a bátor-szép Anibel-mama szellemköd-alakja. Ede ittasulva folytatta:- A bűn a bűnnel-teljes szándék! A bűn kandi paráznasága! A bűn logikai kiélvezése! Szövetkezel a Kísértővei! Kötélnek állsz! Látod-e már, mennyire igazságtalanul bélyegeznénk pogánynak a szentéletű mohamedánt vagy buddhistát, de még a primitív néger varázslót is akár, ha nem is tudva Megváltó Urunk létezéséről, az a krisztusi szándék tölti el, hogy egymásrahelyezzen egy-egy szent követ az 0 templomához, az Üdv történetében... Észre se vettem, hogy gépiesen kihúztam a fiókot; beletévedt a tekintetem, de csak akkor eszméltem, hogy mit látok, amikor restelkedve visszalöktem: kócok-lomok közt három revolver - egy angol Colt, két belga Frommer.- Bocsáss meg, - engedtem el; halkan zörrent a veret. Ede legyintett.- Ugyan!... Még vízözön-előttről; öttusáztam valamikor. * Nos, ettől a politikaiak után immár a vallási tabuk is eltüsszenthetnék magukat, mégsem hiszem, hogy Határ Győző emiatt hagyta ki regényéből e részfejezetet. Nem rettent ő vissza a tabuk döntögetésétől, lett-légyenek azok akár politikaiak, akár vallásiak. S itt a tabukat igazában (ahogy a regényben a politikaiakat is) legföljebb piszkálgatja, nem döntögeti. Ottlik Géza, miközben Vajda Endrével együtt épp az Anibel megírására biztatta Határ Győzőt (vajon ők tudták-e, hogy átdolgozásról, s nem új regény írásáról van szó?), a következőképp fogalmazta meg bírálatát Határ regényírói módszereiről, legalábbis Határ Győző így mesélte el Kabdebó Lórántnak: „Cipi a Heliánét végigpergetve, kényszeredetten és némileg fanyalogva arra intelme- zett, hogy »egyszerűbben, öregem: sokkal egyszerűbben!«, mert a mi olvasóink ezzel a moderneskedéssel még a tálalásban, a tipográfiában is, nem tudnak mit kezdeni; az meg, hogy filozófiai kitéréseket iktatsz bele, nem engem, ne érts félre, hanem az olvasót: egyenesen taszítja: nem fér bele a magyar regény műformájába."36 Azt gondolom, hogy ez a meglehet rendhagyó, de mégiscsak bölcselkedő mester-tanítvány párbeszéd ezen az ottliki szűrőn nem fért át. Lektűrt írt, az olvasók kedvében akart járni. 36 Életút 11/381. 87
