Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 11. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT HATÁR GYŐZŐ - Kabdebó Lóránt: Határ Győző írói pályaképe

meg a magyar nyelvet. Majd a portugál rendszerváltozás után visszatért hazájába, eltűnt az író horizontjáról. Köd előtte, köd utána. Valóban volt? Vagy nem is volt? Ő is az író szellemének szülötte?

Panpeszvalginéziának hívják az Ezersziget országát; soha-nem-látott, délnél-is-délebb déltengeri szigetvilág, ahol egymás mellett él a dzsungel időtlen primitivizmusa és a Brazil Kormánykirendeltség áramvonalas civilizációja. Egyik arculata a bennszülött yunyurik babonás világa, másik arculata a főváros festőkből-szobrászokból, fantasztákból és mániákusokból álló bohém társasága.

A panpeszvalgoszi szigetvilágon sehol a Földön másutt meg nem található életérzés és merőben sajátos vallás uralkodik. Itt minden „egyszerre van" s bár múlik, áll az idő; mindenki pontról pontra sorsának ismerője és tudója, de engedelmes fatalizmussal fogadja a jót és ros z- szat, amint a sors kiszabja. A szigettenger Olimpuszának tetején Sors-Isten-Barom székel, a kaotikus oktalanság princípiuma. Sors-Istent deres szőrös óriás bölénynek ábrázolják, baromi ostobasága az „isteni bölcsesség" ellentettje: kiszámíthatatlanságait, ostobaságának egész metafizikumát emberi elmével felfogni nem lehet.

Panpeszvalginéziát a tudós jóslatok szerint kozmikus katasztrófa fenyegeti, a Nigragor átvonulása; az üstökösraj támadása persze egyúttal a Föld megsemmisülését és a világvégét jelenti. Mi sem természetesebb, hogy a szigetvilág társadalma vad izgalommal fut élvezetei- bolondériái után - bár írók-művészek legtöbbjének más a gondja, s a Föld utolsó perceiben is előbb halhatatlan szeretne lenni. Ide vetődik el Bikornutusz Barnabás, szívében Európa küldetésével és kíváncsiságával; és kalandos módon rögvest belecsöppen a művészmenazséria kellős közepébe.

A szigorú szekta módjára élő-érintkező, ziillő-kiránduló-röhécselő kocsmai menazséria atyja és feje Gabreliusz Gábriel, mázsás festőfejedelem. Noha csak elméletben van palettája, kötetekre menő - soha meg nem írt, de szorgalmasan végigfecsegett - művei mindenkit meggyőznek róla, hogy Gábriel a hivatott vezér és a gabrelianizmus a legegyetemesebb, legtisztább művészeti-bölcseleti hitvallás. A társaság minden tagja tisztában van sorsával, de szent derűvel fogadja, s meg sem próbálja, hogy meneküljön előle. Nein Ferenc aszkéta-költő például - a boldogtalan, ki köldökzsinórjára felakasztva született - tudja, hogy kettős szerelmi dráma áldozata és végrehajtója lesz. Prozeliusz Nepomuk - köztiszteletben álló, mesteri élelmiszerfestő és -hamisító - tudja, hogy egyszer fejére esik egy tégla, s még a házat is ismeri. Lulof- lezüllött muzsikus, bárzongorista, sok ingyenélő cimbora szerény mecénása - az üstökösraj átvonulása idején attól való féltében, hogy meg talál ijedni, szörnyethal; Hebaminte nyugalmazott tengerfelvigyázó és feltaláló átvészeli a borzalmas kataklizmát, de egy séta alkalmával meghűl és elviszi a tüdőgyulladás. Hebaminte a „tökéletes államgépezet" feltalálója, mely már ember közbejötté nélkül kormányozza az államot és engedelmes, „felsővezetékes" alattvalóvá változtatja a bennszülöttet - Hebaminte elszökik hazulról, hogy találmányának éljen, és halálhírét költi. Neje, a termetes Hebaminte asszonyság, özvegynek vélvén magát, egyre gyöngédebb szívvel istápolja európai albérlőjét, Barnabást. Csakhogy lődörgései alkalmával Barnabás életre-halál- ra belehabarodik a szent prostitúció egyik felkent szolgálólányába, Heliánéba; Heliáne tudja, hogy Sors-Isten-Barom rendelése szerint sohasem találkozhatnak és nem ismerhetik egymást. Menekül előle. Egyszer egy esztendőben, a Boszorkányünnepen azonban a misztérium szerint az istenség felmentést ad a sorstörvény alól s engedélyt egynapi szabad akaratra. A kurta szerelmi idill után az ünnepen Barnabás eltökéli, hogy kiragadja a lányt a szent prostitúció karmaiból, és elviszi Európába, a szabad akarat hazájába. Az ünnepen a boldogtalan, faképnél hagyott Hebaminténé felfedezi férjét, a feltalálót, kését magasra emeli, és veszett rikoltással hirdeti ki megszállottságát - ő a „Boszorkány". Szent rettenettel tágulnak előle. A megcsalódott „Boszorkány" kirúgja albérlőjét, és Barnabásra nehéz napok következnek.

48