Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 11. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT HATÁR GYŐZŐ - Kabdebó Lóránt: Határ Győző írói pályaképe
Zavarhatatlanul. De sokáig visszhang nélkül is. Már régen az otthoni világ sokszoros idegvégződése volt, akihez mindenhonnan érkeztek információk (küldött művek, levelek, telefonok formájában), akinek az éter hullámain érkező hangjára várakozással figyeltek - művei mégiscsak nehezen találhatták meg hazavezető útjukat. Előbb csak barátokhoz, könyvtárakba érkezhettek jellegzetes aranynyomatú könyvei mint nyugati kiadványok, a magyarországi kiadás csak a nyolcvanas évek közepétől kezdett csordogálni. A század legnagyobb zavarait szenvedőként és bele nem törődő lázadóként élhette át. A fasizmussal szemben forradalmár lett - a francia forradalom értelmében; a sztálinizmus ellenében - a polgárerényeket és a latin értelmet csillantotta meg. Áldozat lett mindkét esetben. Ezzel az alapvető élménnyel érkezett Hongriuscule-be: elhagyva az ihlető társaságot, nem vetve le az élmények terheit. Éppen elég feldolgoznivalója maradt. Látszólag bezárkózott - a mítoszok világába, a képzeletében összetorlódó történelembe -, valójában sajátos módon kinyílt a század lényegi kérdései számára. Nem publicistaként. íróként kérdezett, szuverén, esztétikailag érvényes művekben. * * * Miből született ez az írói világ? Minden világirodalmi, zenei, és filozófiai ihlet mellett itthoni forrásból, közép-európai tapasztalatokból. Akkor is ide kötődik, ha látszólag idegen volt is valaha itthon. Egy szembesítés és egy szemléleti törésvonal edzettje-neveltje. A szembesítés: a Hétköznapok és csodák és a Tanú Európája Horthy és Gömbös (hogy a többit ne is említsük név szerint) Magyarországán. Ha még itthon írott és meg is jelent regényét, a Heliánét olvasom: látom a kötődést, az indulás ihleteit. Azt a társaságot, értelmiségi elitet, az Európai Iskolát, amelyik a két világháború közti időhöz kapcsolódva a háború utáni pillanatban különböző kísérletekbe rendeződve megoldhatónak érezhette még a világ, és benne a maga sorsát. A szellem erejében bízva hihetett az európai civilizáció megújulásában. Vérátömlesztésre várt, és nem elvérzésre. A flört és életélvezet késő latin világát felújítva a szellemi megújulás esélyeit is vélhették az adódó kalandokban. A hazai társasági értelmiségi tudatregények szervezője a két háború közén kétféle szellemi mozgásirány volt. Az egyik - paradox módon - a tájékozatlanság, a másik - ennek ellenében - a megoldáskeresés. Hőseik szélcsendben nőttek fel, de vihar után is újabb vihar előtti csendben. Előtörténetük regénycímekben elbeszélve: az Álmodó ifjúság (Balázs Béla) érlelte az Optimistákat (Sinkó Ervin), de a háborúk és forradalmak után itthon maradottak kétségbeesve vették tudomásul, hogy végül is Halálfiai (Babits) lettek, utódaik számára pedig úgy látszott, már csak a Fellegjárás (Sőtér) maradt. Biztatást nem kaptak, de érezték, hogy az eljövendő évek erős próbáknak vetik majd alá őket. Európában éltek-gon- dolkodtak, amikor itthon már terjedtek az „őspatkány"-ok kórjai. Azt az életet vágyták, amelyet Huxley aranyifjai éltek, szellemi válságaikat az ő receptje szerint akarták leküzdeni, csakhogy Közép-Európában nem volt elég az ironikus játék a lelkek megmentésére. Valódi tragikus helyzetekkel szembesültek. A terhek fokozatosan súlyosodtak. Magukra maradva próbáltak tájékozódni: és végül szétszóródtak. Művekkel szólva: a Praetői az Utas és holdvilágon keresztül a Hajnali háztetőkig feszül az ív. De épp ez a tájékozatlanság: állásfoglalás. Nem negatívum, hanem negáció: a készen kapott világ tagadása, elvetése, és borzongás valami olyan külvilágtól, amely fellegjáró ködlovagokká fokozza le a tájékozódni akarókat. Minden irányban. Az a tájékozatlanság ez, amelyet átérezve Németh László elindította a Tanú füzeteket; amely az európai regény legújabb eredményeit összegezteti Szerb Antallal a Hétköznapok és csodák esszéjében; amelyben József Attila elgondolja majd kétségbe vonja a marxista társadalomelemzésre épülő forradalmi költészetet; amelyben az Eötvös-kollégium cselekvésre törekvő hallgatói 36
