Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 11. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT HATÁR GYŐZŐ - Kabdebó Lóránt: Határ Győző írói pályaképe
Végül is, mindnyájunk nagy meglepődésére, a Te „Heliáne" regényednél kötöttünk ki: ez a regény európai, anélkül, hogy úgy volna európai, mint a nyugatiak; érdekes; dunavidéki, de nem mucsai; ha lefordítanák nyugati nyelvre, nem zökkenne valamely nagy előd hatáskörébe. Jó visegrádi üdülést és munkát kíván, ölel 1956. okt. 17. Weöres Sanyi. Határ Győző életművét két véglet határozza meg: távol él a magyar irodalmi folytonosságtól, mégis kötődik a régió sajátos világához; bárha élete jelentős részét emigrációban tölti, és egész pályáját (tehát otthoni életét is!) a magyar irodalmi közélettől különváltan élte - írói beszédmódja minden mozzanatával kötődik az itthoni klímához (sőt az emigráció utóbb talán még inkább összeköti a hazai irodalommal). Hadd idézzem e szempontból 1987. augusztus 30-án hozzám írott levelének egyik - idevágó - részletét: „Tudod, a derék Haldimann Éva (a NZZ-ban) azt írta egyszer az Éjszaka minden megnő francia változatáról, hogy végső fokon az író »emigrációs magányát« tükrözi, azt a »sivatagot«, amiben él. Ezzel szemben a valóság az, hogy éppen harmincegy éve nem vagyok emigráns - addig az voltam; nem élek az egyedüllét »sivatagjában« és emigráns-létem a mások agyréme, nem az enyém." * * * Az első világháború kitörésekor született, pontosabban akkor, amikorra a közép-európai lelkesedés szerint már győztesen otthon kellett volna lenniük a katonáknak: „mire a lomb lehull", 1914 őszén. Persze a történelem másképp alakult: a háború folyt tovább, a katonáskodó apa még az újszülöttet sem láthatja, utóbb pedig a korábban kitűnő nyomdaipari papírszakértő, a háború sérültjeként, egy hosszú életen keresztül ápolásra szorul, a fővárosba költöző családját nemhogy irányítani és eltartani, de összetartani sem tudja. A felnövekvő ifjú hamar önellátó életre rendezkedik be. Ifjúkorának anyagi kiszolgáltatottsága megtanítja, hogy egy életen át függetlenítse életmódját az írói léttől. Ebből következően Határ Győző életrajzának szinte minden mozzanatában különbözik a magyarországi írópályáktól. Rajzkészsége építészmérnökként keresett munkatárssá avatta, utóbb pedig széles körű nyelvismerete (latin, görög, német, angol, francia, orosz) a frekventált fordítók között tarttatja számon. Mind a háború előtt, mind utána az átlagos értelmiségi életszínvonalat meghaladó életmódot tudja biztosítani önmagának. Mindezt mégis úgy, hogy a pénzkereset mellett maradjon ideje szabadon foglalkozni irodalmi alkotómunkával. Párhuzamosan tanul építészetet és végzi felsőfokú zenei tanulmányait. Majd mindkettőt szüneteltetve, autodidakta módon, óriási filozófiai műveltségre és gondolkozóképességre tesz szert. Közben a folyóiratok és az irodalmi csoportosulások megkerülésével szinte az ismeretlenségben érik íróvá. Háború előtti kéziratai elvesztek. (Ugyanis a hazai politika ellenében tevékenykedett, ezért letartóztatják, kézirataiban „kormányzógyalázó" kitételeket fedeznek fel, és az inkriminált regénygépiratokat a kormányzóhoz juttatják; feltehetően a budai vár ostromakor valamely irattárban pusztultak el; egyetlen regényét találja meg a szétbombázott rendőrség irattárában 1945-ben az ostrom után, az 1939 tavasza és 1942 októbere között készült, Csodák Országa HÁTSÓ-EURAZIA címűt, ennek átdolgozott változata azután 1988-ban jelenik meg Londonban, az Aurora könyvek sorozatban, két kötetben.) A regényeiben talált politikumért ötévi fegyházra ítélik. Az ország német megszállása után büntetését töltő elítélt belekerül egy politikai börtönlázadásba, és csak csodával határos körülmények között menekül meg. A háború előtt a jobboldallal került szembe, az ostrom után a kommunista rendszer közösíti ki az első perctől. Megjelent regényét (Heliáne, 1947) és verskötetét (Liturgikon, 34
