Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 10. szám - A. Gergely András: Történetek nyoma, terek világa, mindennapok értelmezései
Ezt a talányos, de annál szórakoztatóbb, a vidító mivoltában is bölcsen játékos világot hozza közelebb Papp Richárd, aki az imák és rituálék világában járatosként segíti előseregleni a jelentések, szimbolikus hatásegyüttesek életteli világát egy budapesti zsinagóga mindennapi létmódjából és nyelvi-kommunikációs miliőjéből. Ebből a (talán leginkább megismeréstörténetinek nevezhető) nézőpontból, és a kötet olvasójaként úgy látom Papp Richárd kulturális antropológiai oktatásban és terepkutatásban eltöltött évtizedeit, hogy a kezdetektől jelen lévő vallási identitásra fókuszáló kérdezésmód mellett folyamatosan napirenden tartotta a kortárs kelet-európai kisebbségi sorshelyzetekre kiterjesztett érdeklődést, melyet az utóbbi évtizedben a zsidóságra koncentráló kutatások specifikáltak. Munkásságában a „kisebbségkutatási" évtizedet összefoglalva (jobbára az MTA Szociológiai, majd Kisebbségkutató Intézetében vállalt szereppel), a határon túli etnikai csoportokra vonatkozó figyelem volt jellegadó (magyarországi szerbek, Csíkszeredái románok, munkácsi zsidók, vajdasági egyházak, feketicsi magyarok), és a felvidéki-kárpátaljai, erdélyi és délvidéki terepkutatás volt túlsúlyban, az általa szerkesztett kötetek, tananyagok, szakkönyvek és forrásmunkák ugyanakkor mindehhez igen széles körű kutatásgyakorlattal járultak hozzá. Ehhez, s főként a hazai vallásantropológia fejlesztésében vállalt munkásságához kapcsolódik a Boglár-iskola egyik jellemzőjeként (már a hazai kulturális antropológia tanszék alapítási kezdeteitől), hogy a szimpla teljesítménymutatóknál a sokkal lényegesebbnek tartott kutatási gyakorlatot elszántan vállalja, s ez opusban már tényleg a humorban sem ismer tréfát, ha a hétköznapi élet és értékrendek, normák és jelentésterek antropológiai áttekintése a célja. A Miért kell Kohn bácsinak négy hűtőszekrény? című kötet4 a budapesti Bethlen téri zsinagóga hívőkörének narratív néprajzi, szociokulturális, vallásantropológiai elemzése, melyben a viccek, nyelvi kontextusok, gondolkodási struktúrák és identitásmegjelenítések komplex feltárása mutatkozik meg. Áttekintésében nemcsak látványos, asszociatív, szórakoztató és inspiráló derű, de a szimbolikus közlésmódok egy igen kevesek által taglalt szakterülete mutatkozik meg ironikus szemléletességgel és a szaktudományt az élvezhető interpretációk szintjére emelő leleményességgel. A Szerzőnek s kötetének is az a sajátos szándéka (amiben a terepkutató elemi kötelezettségeinek egyike dominál), hogy ne csupán a rejtett világok meglátása vagy élményközösségi megnevezése váljon fontossá a humor révén, hanem a kutatott terep közösségeinek, éltetőinek önnön narra- tívái is helyet kapjanak a belátásokban, ideértve az önreflexív és szarkasztikus humort is. Ebben éppúgy arculatot nyer a rituális emlékezet, a közösség tagjainak portrészerű körképe, a „hordozhatóvá tömörített történelem" közösségi interpretációja, miként a viccek sok tucatjának közlésével egyfajta intuitív „típuskatalógus" is. Papp Richárd e kötetben a performativitás részévé avatja a rítusban részt vevő kutató saját narratíváját is, érintettségének és a megemlékezési vagy hétköznapi rítusok szabályszerűségeinek átélési struktúráját is, szerephez juttatja a megismerési mód komplex jellegét is, azaz: a rituális emlékezetet mint kulturális állandót vizsgálja, az émikus és étikus megközelítés olyan szinkronitását/harmóniáját hozza elénk, amit a „zsidóviccek" közlései során megannyi kötetben sem találnánk meg. Harsogóan kacagtató és mosolyognivalóan könnyed viccek sokasága révén könyvében hangot kap a rítusban újraélt mítosz, az emlékezet szerepe és az önreflexív narratívák iróniája, a közösség tagjainak mély embersége és esendősége, kultikus átélés melletti életvilágukat a kívülálló nézőpontjával is vegyítő életvidámsága. Röviden: a Kohn bácsi-kötetben (a könyveim magyarázata a megértő 4 Papp Richárd: Miért kell Kohn bácsinak négy hűtőszekrény? Élő humor egy budapesti zsidó közösségben. Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2009. 200 oldal. 104
