Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 10. szám - Beke József: Bonyodalmak az Arany-versszövegek és magyarázatok körül

Toldi György meg, amint torkig itta-ette,

Egy öreg karszékbe úr-magát vetette,

És az eresz alól gyönyörködve nézi,

Hogyan játszadoznak csintalan vitézi.

Képzeljük el a tekintélyes Toldi család ősi házát, a királyi „tányérváltó" Toldi Györgyöt az öreg karszékben. És feje fölött azt az ereszt, amelyet az ÉrtSz. így határoz meg: „a tető kinyúló része". Azt el tudom képzelni, hogy a Családi kör denevére ilyen „tetőből kinyúló" eresz körül csapong, de Toldi Györgynek még a karszéke sem fér el ilyen eresz alatt - ha odaülne egyáltalán. Ahol György főúr ül, az tornác vagy legalábbis pitvar, ez illik a Toldi- házhoz. A nyelvtörténeti szótárban is, a tájszótárban is megtalálható, hogy az eresz szónak régen is megvolt és a tájnyelvben ma is megvan ez az értelmezése.

A másik hasonló példát a fok szó régi jelentésének vizsgálata során találtam. Az ÉrtSz. két alapjelentését, és ezeken belül összesen tíz jelentésárnyalatát ismeri a szónak, de ezek közé sehova nem illik be az a régi értelme a szónak, amelyet Arany többször is használ műveiben. Ez az ősi jelentés így fogalmazható meg: „nagyobb vízhez vagy víztől vezető kis csatorna, árok, ér". Ezt az értelmet őrzik ezek a helynevek is: Siófok, Drávafok, Foktő. (Ebben az értelemben és fűk alakban szerepel a szó a Tihanyi Alapítólevélben is.)

Arany ilyen plasztikusan használja ki ezt a régi jelentést a Csaba királyfiban:

Sok ember esett el aznap a két részen:

Négyszázezer bajnok, ha nem is egészen;

A fok, mely alig bírt voln’ el egy hajszálat,

Szekeret elsodró vérözönné áradt.

Egy másik példában (Az elveszett alkotmány V. ének) átvitt értelemben alkalmazza a szót: a főhős a túlvilágon „Látott bűnlakoló lelkek seregély sokaságát, / Melyek fokszerüen üriték poharát a keservnek. Itt a fokszerüen szó értelme: „folyvást, bőségesen, egyfolytában".

Bizony sajnálatos, hogy ősi fok szavunknak és ezeknek az Arany-idézeteknek nincs helyük A Magyar Nyelv Értelmező Szótárában.

11

Már az előző példában említettem azt a célravezető módszert, amelyet harmincévi szótárírói gyakorlatomban kezdettől fogva szem előtt tartok: hogy az idézetből kiragadott szó magyarázata csak akkor helytálló, ha az eredeti szövegbe beleillik, értelmes szöveget

ad. Az ennek az elvnek fittyet hányó szómagyarázatok humoros értelmetlenségeket eredményeznek. Leginkább az Arany korában gyakori latin kifejezések magyarosítása során tapasztalok ilyen eseteket.

Arany egyik névnapi köszöntőként írott versében ez olvasható:

Élj soká, barátom, becses kontentumod Szerinti napokat, míg e pályát futod.

Mivel a latinban járatlan vagyok, megnézem a legújabb [Osiris] kiadás jegyzetét, ezt találom: „kontentumod = tartalmad". Visszatéve értelme nincs: Élj becses tartalmad szerinti napokat. Szakemberhez kell fordulnom, aki feloldja az értelmetlenséget: a kontentum jelenthet tetszést, megelégedést. így már van értelme, nyilván Arany is így gondolta a jókívánságot.

88