Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 10. szám - Novák László Ferenc: A magyar településrendszer hungarikuma

felében Kecskemét és Nagykőrös, de Cegléd is igyekezett lépést tartani velük, az Ungváry- telep és pincészet révén.

A XIX-XX. századfordulón virágzott fel a zöldségtermelő kertészet is. Kecskeméten és Nagykőrösön a lójárgányos-vödrös, árkos rendszerű öntözéses zöldségtermesztés honosodott meg a német kertészek révén a XIX. század második felében, míg Cegléden a bolgárkertészet vert gyökeret a XX. század első felében.

Az alföldi mezővárosok sajátosságaként a kézműipar nem alapvetően meghatározó tényezője a fejlődésnek, hanem az agrártermeléshez szervesen kapcsolódva elégítette ki az alapvető szükségleteket és luxusigényeket. Kecskeméten alakultak meg legkorábban az első céhek a XVI. század közepe táján (ötvös, szabó, szűcs, szappanos). A XVII-XVIII. században az alapszakmák többsége már létrehozta céhszervezetét (csizmadia, kovács, lakatos, asztalos, takács). A XVIII. század második felében királyi rendelkezés szorgalmazta a kőműves-, ácsszakmák fejlesztését, a kézműiparosok képzését. Ennek tulajdoníthatóan a XIX. század legelején már az ácsok, kőművesek, bognárok is megszervezték céheiket. Mindez már jelzi a polgári igények erősödését is (stíl jellegű, módos építkezés, hintók gyártása stb.). A szükséglet, illetve a divat is megkövetelte a szakmák differenciálódását. Példaként említhető, hogy külön céhet alkottak a divatos ruhákat készítő német szabók és szűcsök a magyar szabóktól, s a szűrkészítő mesterek is önálló Szűrszabó Céhet hoztak létre (Nagykőrösön 1830-ban). Legkésőbb a XIX. század közepén a cipészek is önálló céhet szerveztek meg.

Bár jelentős mennyiségű kézműipari termék áramlott a Három Városba - elsődlegesen is hiánycikkek, mint vas, tűzálló és egyéb cserép, faeszközök -, az itteni kézműipar rangosságát fémjelzi az egyes szakmák mennyiségi és minőségi termelékenysége. A kecskeméti és nagykőrösi ötvösök - a név szerint is ismert Cseh György, Tar Illés, Csorcsány Mihály, Ötvös Balázs kecskeméti, Somodi István nagykőrösi mester - munkái a magyar ötvösművészet XVII. századi remekei, s egyben európai színvonalú művészi termékek.18 A szűcsmesterség magas színvonalát fémjelzi a kecskeméti suba híressé válása a Duna-Tisza közén.19 A csizmadiák nemcsak helyben, de távolabbi vidékeken is keresett cikkeket gyártottak. A takácsok művészi munkássága is kiemelkedő a Három Városban. Rangos munkákat készítettek a kovácsok, lakatosok. Remekmívű vasalások, zárak, lakatok magukon viselik a barokk, klasszicista, szecesszió stílusjegyeit, s a mesterség művészi remekei (például Thirring Ferenc kecskeméti kovácsmester is országos hírnévre tett szert a XIX-XX. századforduló idején). A „körösi" kocsi tágabb körzetben is ismert, a bognár- és kovácsszakma remeke.20

A mezővárosi kézműipar a Három Városban az agrártermelés s az életmód fejlettségét bizonyítja. A gazdaságok, háztartások tárgyi ellátottsága, felszereltsége igazolja, s a múzeumokban őrzött emlékek, hogy az itt működött mesterek minden időben korszerű gazdasági követelményeknek tettek eleget, s fejlett ízléskultúrát elégítettek ki, alkalmazkodva a kor divatjához, a polgáriasuk igényeknek megfelelően.

A kereskedelem magasabb színvonala is a Három Város fejlettségének mércéje. Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd országos és heti vásárai, sokadalmai fontos szerepet töltöttek be a különböző vidékek (Baranya, Gömör, s a Felvidék más részei, Erdély, Délvidék) közötti árucsere-forgalomban.21 A külterjes állattartás lehanyatlásáig, a XIX. század köze18 B. Bobrovszky Ida, 1981.

19 Szabó Kálmán, 1934.

20 Novák László, 1982b.

21 Itt is szükséges megjegyezni, hogy napjainkban az ország legnagyobb kirakodó- és állatvásárait tartják Nagykőrösön a téli hónapok kivételével, minden hónap utolsó vasárnapján.

69