Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 10. szám - Novák László Ferenc: A magyar településrendszer hungarikuma

terjedelmű vízterület, melylyel a »három város« dicsekedhetik. E városok fejlődési iránya egészen más, mint a Tisza-medencze széleire eső városoké. Később fejlődtek, mint a felvidéki városok, s valamely történeti esemény egyiket sem tette híressé..."2

A „Három Város" fogalom „létezett" egészen a XX. század közepéig. A közös vonások, szükségszerű eltérések, egyedi sajátosságok ösztönözték Erdei Ferencet arra, hogy rávilágítson a „Három Város" közös sorsára, különbözőségére, maradandó értékű szociográfiai munkáiban. „A mezőváros egyedül magyar városfajta. Nem hasonlít a nyugati városokhoz, ezért tagadják meg gyakorta városi minőségét. Az igaz, hogy olyan város, mint a nyugatiak nem lesz belőle soha, de hogy valamilyen város, hogy a magyar társadalomnak páratlan erjesztő góca és végtelenül fejlődőképes településforma, azt Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd példája bizonyítja legfényesebben.[... ] A Három Város ma is a legklasszikusabb képviselője a legsajátosabb városi alkatnak, abban pedig egyedül áll az egész országban, hogy vármegyényi terület egész társadalma három mezőváros keretei között él. Mind a három város példás alakban mutatja a mezőváros összes jellemzőit: teljesen polgárosult városmag, faluszerű külvárosok, tanyarendszer, intenzív mezőgazdasági kultúra és öntudatos polgárosodó földművelő parasztság [...] a Három Város különleges fejlődési tényezője a homokosodás. Elterjedése a 18. és 19. század fordulóján veszedelem volt, később azonban különös erejű fejlesztő tényezője lett a termelésnek. A homok segítette a szőlő- és gyümölcstermelés kifejlődését, a kerti kultúra pedig bőven buzgó forrása lett mindhárom város társadalmában a fölemelkedésnek és polgárosodásnak. [...] A Három Város történeti elemei között is a parasztság dominál [...] A Három Város jelenlegi társadalmi szerkezete tisztára átmeneti. A történeti rétegek még nem illeszkedtek a polgári társadalom megfelelő szintjére, de már nem önálló csoportok többé, csak színfoltjai a polgári társadalom sajátlagos osztályainak..." - írja Erdei.3

Kecskemétet, Nagykőröst és Ceglédet a XIV. században említik együtt először, amikor Cegléd földesurát, a Clarissa-apácarendet birtokba helyezték 1368-ban. A beiktatással járó határjárás alkalmával esett szó arról a hatalmas tölgyerdőről („Thulerdő"), amely a három helység („trium oppidorum seu villarum") határára terjedt ki.4 A „Három Város" megnevezés ekkor csupán földrajzi helyzet meghatározásnak tekinthető.5 A „Három Város" név tartalmát illetően mélyebb gyökerűvé vált a későbbi évszázadokban: sorsközösséget, egymásra utaltságot jelentett. A török hódoltság korában mindez egyértelműen megnyilatkozik.

A XVI-XVII. században kiteljesedett a Három Város sajátos autonómiája, de emellett az összetartozásuk is szép példaként áll elő. Kecskeméten, Nagykőrösön, Cegléden, ha pereskedések támadtak birtokjogi, közbiztonsági, közerkölcsi s más ügyekben, nemcsak az illetékes mezőváros főbírája döntött, hanem a „három város bírósága" ítélkezett a „három város törvényével". A bíróságot alkotó „fogott bírák" közé állítottak környékbeli falusiakat (Abony, Nyársapát, Szentkirály, Szentlőrinc), de távoli vidékekről (például Rimaszombat, Győr, Gyöngyös, Szeged) a heti vásárokra érkező embereket is.6 A „három város bírósága" gyakorlatilag a hódoltsági területről kiszorult Pest vármegyének volt a hivatalos intézménye (ítéleteit Füleken, Szécsényben hagyta jóvá a viceispán), működése

2 Váczy János, 1895.192-193.

3 Erdei Ferenc, 1937., Erdei Ferenc, 1941. Erdei Ferenc, 1942.

4 Pest Megyei Levéltár (PML) NkV ZL C/2. Nyársapát-Cegléd közötti határper jkv-e. A° 1368. 70.pag.

5 Lásd Iványosi-Szabó Tibor, 2008. 29.

6 Benkó Imre, 1930.

61