Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 9. szám - Petrőczi Éva: „Külön indákon tekeregve…”
Babitsnak felesége túlhabzó poetessai becsvágyának támogatása is, amelyet a „Török Sophie" becenév csak tovább szított. Helyzetüket csak súlyosbította, hogy egy korábbi abortusz miatt Ilonkának nem lehetett gyermeke. Házasságuk elemzésének néhány sora figyelemre méltó: „Én elviseltem, hogy nem ketten vagyunk a házban: ott van mellettem harmadiknak a Munka. Mihály engem szeret, a munkát gyűlöli, de amikor a műnek lelket ad, tőlem rabol vért és akaratot." A hazai és nemzetközi irodalmi élettel, olasz- országi kitüntetéssel, francia becsületrend-diadallal, budai és esztergomi fészkeik megteremtésével elfoglalt Sophie-Ilona energiáinak egy részét szerencsésen levezeti az, hogy örökbe fogadják öccse, Tanner Béla „balkézről" született kislányát, Ildikót. Babitsné azonban e feladatok forgatagában is figyeli-kommentálja, jóformán „kukkolja" exkedvese, Szabó Lőrinc viharos szerelmi életét, többek között a Semmiért egészent (majd sokkal-sokkal később A huszonhatodik évet) termő Lőrinc-Korzáti Erzsike-kapcsolatot. A színen persze át-átvonulnak a korszak magyar szellemi életének nagyjai, Ignotus, Osváth, Schöpflin, Basch Lóránt, Tóth Árpád, Kosztolányi, Móricz, Radnóti, sőt, egy közjáték erejéig egy rövidnadrágos, elfogódott zsenipalánta is, a tizenéves Weöres Sándor. És József Attila, akit sokan - igazságtalanul - Babits „áldozatának" kiáltottak ki. A páros magányt azután majdnem igazi párkapcsolattá szelídíti a halálos kór, Babits Mihály gégerákja. A hosszan gyötrő, először gyógyulással is kecsegtető betegség időszakában mintha tompulnának az élek, szelídülnének az elvárások, az ambíciók, hiszen a házaspárra minden eddiginél nagyobb küldetés vár: közös akarattal legyőzni, de legalábbis elodázni a halált. Az egyre szaporodó női feladatok hátterében Sophie-ban azért ott munkál az alkotás vágya: Majthényi Flóra, egy tizenkilencedik századi költőnő nagy gonddal tervezgetett könyvének főszereplője. S hogy milyenek voltak Babitsné versei? Anélkül, hogy ítélkezni akarnánk, egy párhuzam kínálkozik: erőltetett önmegvalósítási vágya, stílusának híresebb pályatársnőjénél jóval illedelmesebb erotikája, modorossága Erdős Renée stílusára emlékeztet: „Ruhákkal fojtott derekam nyújtózni vágyik, / nyújtózni, kinyújtózni mindenből, / mi szorít és gátol és lenyom..." - olvashatjuk egy nagyon jellemző, 1933-as Nyugat-publikációjában. A Párban magányban a főszereplők életének sok mellékvágánya-kisiklása, csalódottsága ellenére mégsem szomorú könyv. Sárközi Mátyás jó érzékkel gondoskodik a bánat-oldó, derűs közjátékokról, például annak a pillanatnak a felidézéséről, amikor a már csak füzetben beszélgető Babits elneveti magát a „rühellé a prófétaságot" kifejezésen, vagy amikor a szondával táplálás végnapjaiban - képzeletben - látogatói társaságában töltött káposztát falatozik. Néhány oldallal később viszont már a halál, a temetés, a halotti maszk körüli hercehurcák képei következnek, s az 1953-as, nyomorúságos sírkőavatásé, ahol az akkor éppen kiátkozott, indexre tett költőfejedelem előtt csak maréknyian tisztelegnek, köztük az akkorra már zavart elméjű, s a tőle elpártoló barátokon kívül szeretett Ildikójuk által is megtagadott hitvese. Sic transit gloria mundi - ahogyan Babits tanár úr tanította valaha a fogarasi gimnáziumban. Végezetül még csak annyit: Sárközi Mátyás sok évtizedes albioni élet után sem lett anglomán, „angliai emberünk"-ként is nagyon magyar és nagyon pesti író maradt (a szó legjobb értelmében). Ugyanakkor sokat tanult az angol esszéregény legjobbjaitól, érzésem szerint a legtöbbet talán a Bloomsbury Kör egyik vezéralakjától, Lytton Strachey-től. Hogy azután az övéhez hasonlító, csak éppen életközelibb intelligenciájával, beleérző készségével segítse édesanyja, Sárközi Márta, anyai nagyapja, Molnár Ferenc és mostani, hasonlóképpen őszinte könyvében a Babits házaspár visszaszó- lítását a mába. A huszonegyedik század sokszor irodalom- és kultúraidegen, házaspár alkotók (írók, színészek, képzőművészek etc.) közös életének bemutatása esetén többnyire csak siralmas, „promi" és „celeb" szinten mozgó, igénytelen közegébe. Nórán Könyvesház, 2012 107
