Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 9. szám - Heltai Nándor: Helyi színek
A rendhagyó magyarórán Orosz László köszöntötte. Kis könyvkiállítást is rendeztek műveiből. Ott volt az 1935-ben Kecskeméten kinyomtatott Földem, virágom. Kassák megjegyezte: kevés volt a pénz, ezért Tóth László nyomdavezető jóindulatának is köszönhetik megjelenését. A költő felesége nem csak ezért emlékezett rá hálásan: „Éppen havazott, amikor már a második világháború után felkerestük polgármesteri hivatalában. »Milyen szép lehet ilyenkor a város«, mondtam neki szobája ablakából a főtérre kitekintve. Azonnal meghívott bennünket lovasszános körsétára." (Közbevetve: a kecskeméti irodalombarát Móricz Zsigmondnak pillanatok alatt autót szerzett kisnyíri látogatásához, a bájos, érettségiző tanítványát az itteni tanítóképző felvételizésére Hódmezővásárhelyről elkísérő Németh Lászlót és a kislányt meghintóztatta.) Rövid előadásában a tantervet bírálta. „Az iskolában nem irodalomtörténetet kell tanítani. A tanulóban időről időre meg kell ölni, amit tanult. A Tanácsköztársaság alatt, és már előtte is, ezt az elvet képviseltem. Nagy pedagógiai viták voltak. Mindenáron reprodukciós kiállításokat akartak vidékre küldeni. A legmodernebb dolgokkal mentünk vidékre, de előtte mindig szép és korszerű. Az első kérdező kecskeméti emlékeire volt kíváncsi.- Éltem valamikor a régi művésztelepen, és most is jártam ott. A fiatalok művésztelepe volt. Az új legyen a modern művészeteknek az otthona. A jövő fejlődéséhez vannak jó hagyományok Kecskeméten. Nagy részben maguktól függ, hogy ezeket folytatják-e. 1936- ban, a Részvény Nyomdában nyomtatták a Földem, virágom kötetet. Tóth László sokat segített, de azért inkább Németh Lászlóval volt jóban. Amikor a háború után itt jártunk, figyelmességének köszönhetően lovas szánkón nézhettünk körül a városban.- Az ilyen jellegű összejöveteleken elmaradhatatlan kérdés: a meghívott költő hogyan ír verset?- Mikor leülök, nem adom át magamat az ihletnek. Részemről nincs ihlet, nincs révület. Soha nem vagyok annyira józan, mint amikor verset írok. Soha nem vagyok annyira résen, nehogy valami szamárságot mondjak. Nem ihletem, telítettségem van, amikor vershez fogtam, az élettől telítődöm. Igazi író nem Isten kegyelméből dolgozik, hanem pontosan, mint a mesteremberek. Elvetem a hősi pátoszt. Hősök nincsenek, szegény emberek nem lehetnek hősök. A Hős fogalma nincs többé. Van egy új magatartás, ami sok minden ellen tiltakozik! Félelmükben lettek hősök, nem hősök, áldozatok. Nem mintaképek, fölébresztő erők, az ember nem azért született, hogy föláldozza magát. Jegyzeteim megőrizték a következő kérdést - „speciális eset tetszik lenni; adott-e valami kielégülést a művészet" - megfogalmazójának, Káposztás Jánosnak a nevét.- Becsvágy nem élt bennem. Szívós és kiegyensúlyozott alkattal születtem. Állandóan perben álltam a világgal, de voltak nem csak benső problémáim. Én a nyers életből jöttem és nyers emberként próbáltam magam kifejezni. Nagy művész az, aki új törvényeket fogalmaz. Én sohasem akartam verset írni, sose akartam költő lenni. Ma kevés a költő, sok a versíró. A költő az, aki fölforgatja a rendet, és újat tesz helyébe. Ma nem lehetnek nagy költők! A társadalom zilált! Pillanatokat élnek az emberek. Önmagukat, önmagunkat kell megtalálni Valaki arra volt kíváncsi, hogy ki lehet jó költő.- Ehhez alkati adottság (egészség) szükséges mindenekelőtt, valamint életerő és kíváncsiság. Minél kíváncsibb valaki, annál több a mondanivalója. Minden új tehetség megtagadta, át akarta lépni az előtte járókat. Gyakorta figyelem, hogy sok a vers, sok a költő. Nem tudnak a hatásoktól megszabadulni. Egyazon versben József Attila-, Arany János-, Petőfi Sándor-hangokat hallok. Magának a költőnek milyen a hangja? Az irodalmon nőttek fel, olvasmányaik visszhangját halljuk. Inkább szónokok, mint költők. A költészet 101
