Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 9. szám - Füzi László: Változatok a játékosságra
Fűzi László Változatok a játékosságra Jáger Margit kerámiaszobrairól Nincs két éve, hogy ismerem Jáger Margitot, de mintha mindig ismertem volna. Ritkán találkozunk, s ha találkozunk is, alig pár mondatot váltunk egymással. Talán fölösleges is a beszélgetés akkor, ha anélkül is értjük a másik embert. Azt gondolom, Jáger Margit alkatát, világát értem, megszólalnia sem kell ahhoz, hogy tudjam, mi történt vele. Azt érzem mindig, amikor találkozunk, hogy az időt és a teret keresi a maga számára, azt az időt és teret, amelyikben dolgozni tud, s amelyikben a munkái megtalálják a helyüket. Akkor, amikor súlyos csapás érte, két mondatnyi levelet írt, ezért külön köszönettel tartozom neki. Először egy autóúton beszélgettünk, Hódmezővásárhelyről jöttünk haza Kecskemétre, Margit innét ment vonattal tovább Pestre. Beszélgettünk erről-arról, amikor rá egy évvel újra találkoztunk, észrevettem, Margit megfigyelte, mit mondtam azon az autóúton. Jelenléte társaságban is, művészetben is (ezt én figyeltem meg jóval első találkozásunk után) hangsúlyos. Hangsúlyos, s mégis keveset lehet róla megtudni kézikönyvekből, lexikonokból, különböző internetes oldalakról. Annyit, hogy 1948-ban született, 1979 óta állít ki, Csekovszky Árpád és Schrammel Imre volt a mestere, aztán már művészetének a kikerülhetetlen, lexikonnyelven történő jellemzése következik, jobb esetben pár kép is szerepel a szövegek mellett. Munkáit testközelből tavaly nyáron ismertem meg. A kerámiastúdióban Susan Halls tartott mesterkurzust, Susan állatszobrokat hoz létre, kerámiából állatszobrokat, kecskét, vaddisznót, nyulakat, baglyokat, birkákat, különböző kifejezésekkel különböző testhelyzetekben, nehéz erről is beszélni, mert ezzel a felsorolással nem mondtam semmit, sem a mesterségbeli tudásáról, felkészültségéről, sem teremtményei eredetiségéről. Ha tehetném, az ő munkáival népesíteném be parányi kertünket, hogy unokáink rajtuk keresztül ismerkedjenek a világ gazdagságával és eredetiségével. Susan Halls, ha jól értettem, a szokásos évi nyílt napon tartott bemutatója is erről győzött meg, a kerámiaszobrok felépítésének módozatairól tartotta kurzusát, a zárókiállítás elkápráztatta a közönséget. Jáger Margit viszont egyetlen percig sem lepett meg azzal, hogy tárgyai közvetlenül nem kapcsolódtak a kurzuson résztvevők munkáihoz. így, a többiektől való különbözőségében lett ismét önmaga. Susan Halls és a kurzus résztvevői konkrét formákat hoztak létre, s ezeken a formákon keresztül beszéltek a világról, Jáger Margit elvont formát hozott létre, megcsavart testű, kezével-lábával játszó, vagy akár kézen álló macskaformát. Emlékezetemben Illyés verséből ugrott elő a Picassóra utaló pár sor: „Picasso kétorrú hajadonai, / hatlábú ménjei", de míg Illyés ezzel az utalással a rettenetről, a rettenet eljajongásáról, kinyerítéséről beszélt, addig Jáger Margit már annak a világnak az embereként teremti a maga formáit, amelyik már jócskán túljutott mindezen, de legalább a játékot megőrizte magának. Nagy tudás ez is. Jáger Margit ennek a tudásnak van a birtokában. Tudja, hogy a játékot, a játékosságot nem szabad elveszítenünk sohasem. 89
