Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 9. szám - Tornai József: A halálfej szemürege; Vidám angyal, szárnyas tisztaság; XXI. századi Dózsa György; Elkárhozhatatlan: versek
Tornai József A halálfej szemürege Elolvastam egy antológiát, nem sok vers harapott belém veszett kutya módra. Hépköznapi fogak tépték a cipőm, nadrágom. De akkor minek írtok, ha nem kell se fájnom, se őrjöngenem a képektől és a bűnöktől, ha nem vonaglok a csodák, villámok csatornáin napokig, napokig lázadásra ítélve? Miért nem sírok, mikor a világ nyög, pedig a mindenségé vagyunk? A vers meglepetés, mint a halálfej szemüregében reggeltől estig énekké-tobzódó anyamadár? Vidám angyal, szárnyas tisztaság Les rám, én meg menekülök elmém oszlopai között, gyökereim mézében ázva, hogy ne legyek gyáva, küszködök, kitépve karmából magam, mocsok-szélvész ha megrohan, föl nem cserélem sorsomat, inkább koronázzon iszonyat, engem, ki orchidea-koszorúval jöttem, a rothadásból, fórtelemben,
