Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 7-8. szám - Kötter Tamás: Give me summer; Hibátlanok

Mint egy zsák, úgy huppanok vissza a székemre.- Mit is akartál mondani? - kérdi fáradtan.

Mit is? Még egyszer rápillantok az órámra, aztán Kinga mobilját bámulom. Érzem, ahogy a pulzusom, amely az előbb még az egekben járt, lassan megnyugszik. A szívem egyenletesen ver.

Megfogom a kezét, az asztalon átnyúlva, és nem eresztem el. - Mit is, mit is, mit is - ismételgetem szinte már ritmusra, és közben különféle lehetőségek merülnek fel és válnak köddé bennem. Megrázom a fejem. - Semmi lényegeset - pillantok fel rá mosolyogva, ám ekkor megint az eszembe ötlik a szőke pszichológusnő, a cikk a Playboyból meg minden.

Megszorítom Kinga kezét. - A téli vakációnkról - nevetve rántom ki magam ebből a szörnyű rémálomból, aztán így folytatom: - Elmehetnénk Thaiföldre nyaralni. - Kinga rosszallóan felhúzza a szemöldökét. - Tudom, tudom, síelést beszéltük meg Franciaországban - mondom nyugtatóan de Thaiföldön nyár van, meleg van, lehet utazgatni, hajózni, fürödni a tengerben, meg vannak mindenféle vadasparkok, paloták, és elefántokon lehet lovagolni - mesélem neki, mint egy gyereknek. - Meg vannak plázák is - teszem hozzá, és felkacagok.

Miután Kinga megemészti a szavaimat, bólint, és tárgyilagos hangon ezt mondja: - Tényleg sok érv szól Thaiföld mellett. - Ásít, és hozzáteszi: - Most szólok előre - emeli fel kissé a hangját -, csak tengerparti szállodába vagyok hajlandó menni.

Az utcáról zene szűrődik be, a vendéglő kiürül, éjfél felé jár az idő. A havazás már elállt. Kint minden tompa és fehér.

Hívok egy taxit.

Kilépünk az Andrássy útra, partilimuzinok zümmögnek rajta, ki van világítva, és tökéletes, mint egy képeslap.

Éppen elindul velünk a taxi, amikor a zsebemben megremeg a mobilom. Üzenetem érkezett. „Ludmilla", írja Tamás. Visszaírok neki: „Már volt."

A taxi rádiójából monoton zene szól. Kinga, mint egy pók, gubbaszt mellettem. A Margit híd körül járunk, amikor megszólal. - Jövő héten vacsora?- Pénteket mondtál? - kérdem.- Csütörtököt - feleli kissé habozva.- Nem jó - mondom rövid, említésre sem méltó hallgatás után, és felpillantok a házra, ahol Ági lakik. - Üzleti vacsorám lesz.- Hát, tulajdonképpen nekem sem jó - mondja tompán. Aztán még valamit motyog hozzá, de nem figyelek rá. Már rég kikapcsoltam.

193