Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 7-8. szám - Sembery Gábor: Szomszédok

főnökével szemben, aki ellentmondást nem tűrő hangon, közömbösen, de hatá­rozottan szabja meg Füredinek, mit tegyen és hogyan.- Imre, ezeket a leveleket még a mai nap fordítsa le!- Igenis, természetesen, meglesz. Mindezek ellenére, nem panaszkodhat, munkakörülményei nem mostohák, fizetése kielégítő, így sohasem kell elvennie megtakarított pénzéből mindennapi megélhetésére. Reggel nyolctól, délután négyig dolgozik a belvárosban, ezután rendszerint villamosra, majd buszra száll, és mikor megérkezik a csendes kül­városi nyugalomba, betér egy kiskocsmába, ahol egy-három fröccsöt fogyaszt el, miközben elolvassa a napi újságot, olykor beszédbe elegyedik egy-egy ismerősé­vel, de többnyire csöndesen ülve mereng. A fröccsök után, ha szükséges, bevásárol, majd hazatér, olvas vagy a televízi­ót nézi, aztán tíz és tizenegy között megágyaz, tisztálkodik és lefekszik. Reggel hatkor kel, hideg vízzel arcot mos, zuhanyozik, borotválkozik, felöltözik, fekete­kávét iszik tejszínnel és két cukorral, és elindul munkahelyére. Mondhatjuk, élete nyugodt, kiszámítható, kellemes. II. Molnárné negyvennyolc éves, elvált, van egy pszichésen zavart lánya, akivel egy szobában él. Az asszony kövér, visszataszító, undok. Szeme apró disznó­szem, tekintete ostoba és gyanakvó. Járás közben úgy dülöngél, mint egy tenge­rész vagy pingvin, lábfejei kifelé állnak, sarkait erősen odavágja a földhöz. Lánya vézna, csúnya, télen-nyáron fekete, hosszú bőrkabátban és magas szárú bakancs­ban jár. Nagyon erősen festi magát, arcán, mint egy maszk, vastag réteget képez az alapozó, haját feketére festeti és mindig fekete kendőt köt rá. Köszönés közben túlzottan artikulál, mintha sükethez beszélne. A vallási szekta, amelynek mindketten tagjai, este tartja „istentiszteleteit", ezért későn járnak haza. Leggyakrabban tizenegy óra után valamivel dobognak végig a lépcsőházon, és ettől az időponttól kezdve egy, másfél órán át dübörög­nek föl-alá a lakásban. Az asszony irdatlan súlya és lánya ormótlan bakancsa alatt nyikorogva szűköl a parketta, és félő, hogy a plafon átszakad. (Rejtély, hogy miért mennek a szoba egyik feléből a másikba egy este alatt ötvenszer.) Előfordul, hogy csak egy óra tájban ráncigálják le a redőnyt (krrriccsshh) és nyugszanak végre el. Későn ébrednek, tizenegy és dél között, amikor is kezdődik minden elölről. Rengeteget veszekszenek. A pszichésen zavart lány gyakran ordít ostoba any­jával, minden érthető ok nélkül. Előfordul, hogy felébrednek (halljuk a redőnyt), járkálnak (dumm-dumm-dumm), majd hirtelen elkezd őrjöngeni a pszichésen zavart lány. Nem csak délelőtt veszekszenek, hanem az éjjel közepén és az egyébként nyugodt hétvégeken is, de látták őket az utcán is ordítozni. Senkire nincsenek tekintettel, sem a házban, sem az utcán. Természetesen mindez nem lenne baj, de sajnos Molnárék Füredi felső szomszédjai, ami több esetben oko­zott már némi feszültséget az eltérő életritmus miatt. Füredi alapvetően csendes, nyugodt ember, kedveli a magányt, érthető módon zavarja hát a fölötte élő két ember zajosabb életvitele. De talán még a hangoskodásnál is jobban zavarja, hogy 169

Next

/
Thumbnails
Contents