Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 7-8. szám - Nyerges Gábor Ádám: Sziránó színfónia: Sziránó és a blitzkrieg művészete
Nyerges Gábor Adám Sziránó színfónia Sziránó és a blitzkrieg művészete Pedig volt egy olyan érzése, hogy na ez most. Holott az egész kényszermegoldásnak indult. Sziránó természetesen Batman akart lenni. Persze, jóformán mindenki Batman akart lenni, de Sziránó és Feri mindenképpen. A Superman már tavaly lejárt (a shaolin pap divatba lépéséig pedig még bő két év volt hátra), azóta gyakorlatilag ciki volt. Pedig akkor kierőszakolta. Holott Feri és Pavel is hasonló tervekkel várta a februárt, de Sziránó egy lépéssel előttük járt, már az osztálykarácsonyon mindenkinek elmesélte, hogy márpedig ő a farsangon mindenképp Superman lesz. Még az anyjának (az egyszerűség kedvéért: Sziránó Ur-né). Most meg így félbemaradt a mondat. Tehát még az anyjának, Sziránó Ur-nénak is elmondta, hogy márpedig ő akkor minden körülmények közt, az kizárt, hogy nem Superman, hát nincs az az istenbizony, hogy ugye akkor igen, anyu? Anyu persze nem anyu volt a megszólítás szerint, de Sziránó emlékezéskor szeretett hatásos fordulatokat felidézni, még akkor is, ha azok abban a formában sosem léteztek. Egyes pletykák szerint egy egész kötetnyi ilyet tudott összehatásoskodni, de hát ki tudja. Sziránó Ur-né természetesen rezzenéstelen arccal fogadta a hírt, ami biztos jele volt, hogy belül már abban a minutumban összeomlott a reménytelen célkitűzés, illetve lehetetlen feladat (jut eszünkbe, a Mission Impossible is hol volt még ekkor) súlya alatt. Sziránó ugyanis maga is tökéletesen tudta, hogy blöffölt. Tekintve, hogy sosem volt pénzük jelmezkölcsönzőre, Sziránó, bár kétségkívül leelsőzte és stipstoppolta a supermanséget, még halvány lila dunszttal sem bírt afelől, hogy na jó, de akkor most hogyan tovább. Végül persze innen-onnan, szomszédoktól, barátoktól és barátok barátaitól meglett kábé minden, tehát egy kilencévesre méretezett világoskék póló és (isten tudja, honnan) nadrág, ilyenkor persze az utolsó utáni pillanatban, és tényleg effektive a föld alól, de mindig előkerül valakinél egy kilencévesnek való, vékony világoskék mackóalsó, majd pont az ne várna a sorára valamely, szebb napokat is látott háztartás kinőtt gyerekruhákat rejtve porosodó kartondobozának mélyén. És került, ha piros csizma azért nem is, piros cipő is, bár abból csak lánynak való, így Sziránó végül kinyafogta, hogy felvehesse a már tavaly is kissé szűk, majdnem sötétbordó gumicsizmáját, amit viszont akkor szigorúan a jelmezverseny után vegyen le, mert el fog ájulni, és lemarad a csokiról meg a kekszről, és bár Sziránó a lelke mélyén zsigerből is, meg hát immáron hároméves tapasztalatból is tudta, hogy a farsangi csoki és keksz mindig szar, mivel 140
