Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 7-8. szám - Buda Ferenc: Derű-ború: Tűnődések fehérről-feketéről VI–VII.

Erről jut eszembe: ez év őszén harminc éve lesz, hogy három hetet Mongóliában tölthettem. Elvittek egyebek közt az Ulán-Bátorhoz közeli (mindössze kb. 60 km) ótörök emlékhelyre is. Az ótörök betűkkel - s részint kínai írással: hogy a szomszéd is megértse! - takarosán telerótt, kis híján 1300 éve helyben álló emlékoszlopokon újdonatúj lövésnyomok, helyenként az ősi rovásjelek is megsérültek. A kár gyakorlatilag helyrehozhatatlan. Megtudtam mongol kísérőmtől - s ezt (az akkor még szovjet) Kazahisztán jeles költője, Olzsasz Szülejmenov is megerősítette -, hogy a közelben terpeszkedő szovjet haditámaszpont katonáinak valamelyike lehetett a tettes. Nem, nem háborús cselekmények során: tartós békeidőben.

Jól tudom, hogy a legyilkoltakhoz, megerőszakoltakhoz, hazájuk földjéről elhurcoltakhoz s elűzöttekhez képest mindez említésre is alig méltó csekélység. Mégis egy nagy-nagy képtelenség ötlött eszembe a vázákra, szobrokra, emlékoszlopokra lövöldözőkről: az ilyeneket én még a háborúból is kitiltanám.

98