Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 1. szám - 90 ÉVE SZÜLETETT SCHÉNER MIHÁLY - Dobos Marianne: Interjúk Schéner Mihállyal : Mennyből az angyal a földön és az égben

élen, nem állapítható meg, melyik nem vezet éppen. Ezért nem ismerhető fel az én rajzomon sem a hovatartozás. Egy boglyaszerű, kúpos lebemyeg fogja körül, testéből semmi sem látszik, uralkodik a rettenetes, felfúvott arc, amely már igazában véve nem is nagyon látszik arcnak, hisz szőrök borítják be. A szájkör az orrtól egyre jobban szélesedik, és a hörcsög pofazacskójára emlékeztet egy kicsit. A szájat pedig éppúgy lehetne végbélnyílásnak nevezni, mint ahogy nem lehet szájnak nézni. Tömpe, jellegtelen orra nem karakterizálja az arcot. Pofazacskó-zsák arc, tömören fogalmazva. Szénaboglyaszerű haja alól már a homlok is szőrösen tűnik elő, s nem elválasztható a szemöldöktől. Mechanisztikusán, óraműpontossággal végzik munkájukat, fújják a gazságot, s hasznuk sincs esetleg belőle. A helyüket akkor kapják meg, amikor rafinált, magasabb szellemi fokon álló ördögökkel találkoznak ezek a speciesek, akikből tízet, húszat nyakon kapva töltelékként felhasználhatnak. Az ördögi igazság tanúságtevőiként mindig kaphatók arra, hogy a gonoszságról kinyilvánítsák az ellenkezőjét. Minél nagyobb kvalitás veszi őket hatalmába, ez az öntudat és gonoszságtudat nélküli lény annál ártalmasabb. Végtelen butaságában ugyan már a gonoszság sem szerez neki örömet. S ez azért borzasztó, mert disztingválni egyáltalán nem tud. Aki tudja magáról, hogy gonoszát követ el, az tudja, hogy ennek az ellenkezője a jó. Az ilyen kezeslábas zsáklélekben azonban ott van minden összekeveredve, a jó és a rossz egyaránt, s erjed, mint egy penetráns bűzű pokolban. Két médium között vannak. Ezért nehéz megfogni őket, mert nem tartoznak sem az egyik, sem a másik szélsőségbe. Számomra éppen ezért markánsak, és jelent izgalmas utazást létük a két végpont, az igazán tiszta és az igazán gonosz között.

Valószínű, a tékozló fiú előbb megtér, mint a bátyja vagy a gazságfúvó...- Pilinszky erről így ír: „A nagy bűnök tisztítóak, akár a villanyszék. De a bűnös, aki még bűnét is kis-óvatosan követi el, miben remélhet? Az élet szenvedéseit talán megússza, de megfosztja magát annak minden tiszta szenzációjától." Mi, bukottak, legalább tüdőre szívhatjuk halálunkat, de ő?

Mi szennyesek vagyunk, ő maszatos. Egyszóval: lompos. Mit kívánhatnék neki. Hogy vagy legyen forró, vagy legyen hideg. De ő hozzászokott a langyossághoz."

Mire akarsz figyelmeztetni bennünket ezzel a pókkal?- A keresztespók fészke a földeken, kertekben van, fél méter mélyre is befúrva, és oda húzza be áldozatát. Tudom, mert diákkoromban a többiekkel együtt nagy élvezettel szedtük ki őket lyukfészkükből. Spárga végére egy csöpp alakú szurkot ragasztottunk, és leengedtük, a pók pedig azt hitte, hogy valami ennivaló. Beleharapott, és beleragadt, mint az ember foga olykor a törökmézbe. Kiránthattuk. Persze vízzel is ki lehetett önteni. Egyébként minden állat leplezi magát és elbújik, hogy könnyebben cserkészhesse be zsákmányát, ebben jut tökélyre a keresztespók. Mostanában az ember is ilyen pók- leselkedővé válva kapja el az ártatlant, és ez számomra mindig döbbenetes. Később ez átment másik témába. Szent István fejét vettem elő, s mintegy lidérccé tettem. Ott néz széttett nyolc lábával és figyel. Mi történt, és mi történik? Ez megidézése szellemének, félelmetes képmása által. Nem a póklábakon van a hangsúly, hanem a félelmetességben. Azt sugallja, én is látlak téged, s egyszer számot kell adnod minden tettedről. Pilinszky ezt így fogalmazza: „Ha életünkben csak egy órára komolyan vennénk Jézust! Csak egy percre azt a percet, amikor egyedül szembesülünk Istennel! Amikor a Bárány egyedül engem néz, s egyedül engem kérdez, s egyetlen szó erejéig se mások bűneiről, hanem egyedül a saját bűneimről." O felfelé néz, én körös-körül, megpróbálom lerántani a leplet ördögeinkről. Eddig több mint négyszáznak adtam formát, hogy látván lássuk őket. Azt hiszem, szükséges ma is „... hogy megértsd a Jót, amit ott találtam hallanod kell, mit láttam az úton."

82